Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

CXCIV. Károlyi László töprengései, hogy a szatmári kapitányságot felvállalja-e vagy sem? ióyo körűi. Midőn ő felségének tisztemben való difficultásimat benyújtottam volna, mentem Montecuculi uramhoz, tanquam praesidem belliéi consilii, s kértem, midőn az bellicum eliben terjesztetik, promoveáfja, nem úgy mint magam privátumját, hanem mint ő felsége dolgát s a véghelynek megmaradását ; s mivel már minekelőtte én erről vele szóltam az beadott punctumimat látta volt, első szava is ez lőn: legitne vestra dominatio históriám Julii Caesarisr, kire feleltem: non. O arra monda: legát, ibi bene potest addiscere, non debet capitulari cum suo rege. Erre én feleltem: Deus avertat excellentissime domine, ego vilissima creatura cum sua majestate capitulare velim, nihilominus quae necessaria vidi et sine quibus illud fortalitium esse non potest, arbitratus sum suae majestati notificare. O ugyan csak capitulatiónak nevezte. Azután egyníhány nappal ezen replicát az belficumról kiadák s azonban az donatiót is expediálták, de még kezemhez nem vöttem vala, s minthogy a replica igen in generáli termino van, megütközvén benne, újobban mentem Montecuculi uramhoz, s mondám: az első punctummal bene contentus vagyok, s ő nagysága ez iránt való gratiáját alázatosan megszolgálom, de a második nekem homályosnak látszik, azért mi formában kelljen érteni, nem tudom; kire felele: úgy hogy a belső kapuk kulcsa én nálam, a külső a német commendánsnál álljanak. Erre felelém: ő felsége engem hát így nem hinne meg, s eddig való ő felségéhez való hívségemben mintegy kétséges volna; azért hogy sem mint tisztben ő felségének haszontalan szolgája legyek, készebb vagyok ő felsége hívsége mellett, elébbi állapotomban s hivatalomban életemet is letennem. És így ő felségétől elbúcsúzván s ezt is írásban beadván, mi okon nem vehettem fel, eljüttem,* s Posonba érkezvén az uraknak megjelentettem; nagyobb része cselekedetemet mind jovallották, hanem Rottal János uram és cancellarius uram nem, ő nagyságok ketten azt mondák,