Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

natióban épített kerekded házikók, az két felső kivül fütő kemenczések, a harmadika nem kemenczés, a legalsó pincze forma, azon alól is vagyon rejtek hely. Azon felső házok allyaival, úgymint elsőben is a kapu felől egy konyha, a mellett egy kemenczés bolt, a mellett más kemenczés öreg bolt, azon kivül vagyon tárháznak való bolt, vas ajtó rajta, ki mellett két rendbeli botok vannak tárháznak valók, egyiknek vas ajtaja vagyon, az atyámfia egyetmási állottak benne; és így István fiamnak rendeltetett házoknak boltoknak és pitvaroknak száma tizennyolcz, ezeken kivül is ugyan a várba a bolt istálló kis boltjával együtt István fiamé legyen. Az új majorban, melyet is fundamentumból magam építettem, a két contignatiójú kő házat alatta levő kis pinczéjével együtt, azon udvarba levő hátas lovaknak csináltatott istállót a mellette levő kemenczés szobával együtt, item azon Szepes vári jószágbúi Svedlért Stelbach nevő praediummal, Remetét vámjával, Gelniczet Szpanipolt réttel, Helczmanóczot rétéivel és Kojsót; ezeket pedig mindennemű pertinentiáival proventusival és obventióival, item az zigrai nagyobb halastóval malommal és rétekkel, ezenkívül mindszenti, domanyóczi és harikóczi rétekkel, prseterea Abauj vármegyében a gönczi Patakszer, Hegyallya, Sau és Stemberk nevő promontoriumo kon pénzen szerzett szőllőkkel együtt hagyom és legálom István fiamnak húszezer arany érő pénzben, aminthogy már éltemben kezéhez is assignáltam, minden egyéb arany, ezüst marhákkal, köntösökkel, és bizonyos számú kész pénzzel együtt, melyeket mint saját aquisitumomat néki akartam adni, együtt házi öltözetekkel és bársonyos székekkel. A mellett akarván tovább is István fiam érdemére nézve az én atyai szeretetemet declarálnom, mivel az temetvényi és richnai jószágban való successióért az nyolczvanötezer forintig való summánknak cessióján kivül kész pénzül harminczötezer forintot in valore Posoniensi tettem le az néhai boldog emlékezetű harmadik Ferdinandus császárunknak és királyunknak, kirűl exstál donatióm is, és authentica assecuratióm, de dato Viennae Austriee, die quarta mensis Junii, anno Millesimo sexcentesimo trigesimo octavo, az elzálogosított jószágok kiváltásának szabadságával és mind azon summákig való libera