Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)
jókat cselekedjék az mikor mint lehet; ezeket pedig fizetésért kell végben vitetni temetésemre rendelt pénzből. Az én toromra meg nem kell róni az jószágot és semmit ne vegyenek rajtok; részegséggel járó vendégséget is ne kövessenek az gondviselők, hanem pápista torhoz illendő gazdálkodást praestáljanak kinek-kinek az ő becsületi szerint. Szepes várához tartozandó legértéktelenb szegénységnek hagyok elemózsináúl száz köböl gabonát, vagy ha abban difficultás volna, ottan száz forintot az temetésemre rendelt pénzből; kötelesek legyenek imádkozni lelkemért és más bizonyos devotiókat is cselekedni, az akkori szepesi prépost uram ő kegyelme rendelése szerint, bár csak háromszor az egy első esztendőben bizonyos terminusokban, kiki az ő megyéjében levő szentegyházban az plebánusnak jelenlétében, éső kegyelme is olyankor áldozzék lelkemért, kinek is offertoriumúl adasson az édes atyámfia vagy fiam István négy-négy forintot, minden plebánusnak külön-külön, akkori áldozatbéli szolgalatjáért az én temetésemre rendelt pénzből. Az sebesi klastromba hagyok nyolcz hordó gönczi bort, az kassai klastromba ötöt, az szendreibe négyet, az podolincziba hármat, és ha az bor szük volna, tehát mindenik hordó borért tizenöt forintot kell adni; kötelesek legyenek az megnevezett klastromokba lakozó szerzetesek egész devotiókat peragálni lelkemért háromszor egy első esztendőben. Az dicsőséges szent sacramentumnak tiszteletére adtam volt egy öreg köves arany kupát, adom és hagyom most is in perpetuum úgy mint én aquisitumomat oly okkal, hogy az én fiaim oltalmába legyen és akaratjok szerint devotizáljanak általa derekas innep napokon. Csináltattam két ezüst képeket az istennek és a boldog szűznek tisztességére, Krisztus urunk képét, hagyom az nemes szepesi káptalonbéli nagy templomnak ájtatos ékességére, az másikat hagyom az szepesi collegiumhoz pertineáló kápolnának hasonló tisztességére, mint az előtt, kérvén fejenkint mind az káptalonbéli pap urakat ő kegyelmeket, mind az becsületes páter jesuita uramékat, ne feledkezzenek áldozni lelkemért bizonyos időkben, és ha kinek mit vétettem volna, arrúl alázatossan követem fejenkint ő kegyelmeket. Viszont hagyok azon szepesi collegiumba most és ezután
