Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

békével megadta, semmit sem búsulok ha leány is, jóllehet mostani háború időre nézve, bizony dolog, az fiakra az országnak nagyobb szüksége volna. De írásodhoz képest ugyan kétséges vagyok; írod azt is, voltaképen magam egésségéről tudósítanálak; de bizonyos légy benne, most istennek hála jó egésségben vagyok, úgy vagyon; tegnap egész estig nagy rágásokat érzettem az hasamban, de istennek neve dícsírtessék, ma semmit sem; és mivel az sok consultatio miatt szintén estve lőtt az ételünk, napestig semmit sem évén, jó ízűen esett. Még eddig kicsint végeztünk, holnapra haladott ; isten mire segít bennünköt, nem tudom. Az personalis insurrectio, úgy látom, most el halad; lovast fognak az vármegyék adni, azután ha az szükség ugyan úgy kívánja, magok is személyek szerint fel ülnek, oly készen kell lenniök. — Egyéb hírt nem írhatok; bizonyos, Bécs felől négy tüzes oszlop meg indulván, Budáig ment; ott Buda városa felett meg állapodván, az városra belőlök tűz szállván, két ezerig való ház tőből ki égett, pogányság is sok, Konstantinápolynak. is nagyobb része el égett. Az sok szerencse után isten talán már ő rajok is rá ereszti ostorát, és mi rajtunk meg könyörül szegény keresztyéneken. Úgy hallom, isten sógor uramat beteges állapottal vitte volna haza; ajánlóm sok szolgálatomat ő kegyelmének és istentől gyógyulást, s minden jókat kívánok ő kegyelmének. Ex castris ad Rakamaz, die 17 Septembris, anno 1660. Igaz szeretettel való hites társod K. László m. pr. Bizonynyal írom, nagy szívem fájdalmával vagyok édes atyámfia, hogy látnod mingyárt nem mehetek; de ha az mostani üdő így hozta, arról nem tehetek; kitől azért isten szent fiának érdemeért oltalmazzon, ha valami más nyavalyád tanálkoznék, kérlek, éjjel nappal arról tudósítani ne neheztelj; kit tudom, ha engemet igazán szeretsz, el sem mulatsz. Kivül: Az én kedves atyámfiának, tekintetes nagyságos Sennyei Erzsébet asszonnak adassék. Félíven, záró pecséttel. Lad. 5. nro. 87.