Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

CIV. Károlyi Mihály újabb levele anyósához, Ótomány iránt. Magasfalva, 1622. nov. 16. Szolgálatomat ajánlom kegyelmednek mint böcsületes jóakaró asszonyomnak anyámnak. Istentül sok jókat, jó egésséges hosszú életet kívánok kegyelmednek. Édes asszonyom anyám, hogy kegyelmedet jó egésségben értjük lenni levelébül, felette igen őrölünk rajta mind az atyámfiával egyetemben. Istennek hála, mi is tűrhető egésségben vagyunk. Az mi az dézmárúl való levelet illeti, ím írtam az vajdánénak egy levelet, de ha szintén jó válasz lenne is, immár az dézmárúl való levél ő felségéhez be nem érkezhetik akkorra az mikorra ő felsége kívánná. Az mely levelet pedig kegyelmed ide küldött volt, én azt ő felségének be küldhetem. Az Ótomány dolgában hogy mégis csak abban vagyon az állapot, az pínzt azután oda nem vitték, ím értem az kegyelmed írásábúl; hogy penig nem szolgáltak, azt írja kegyelmed, én csudálom, hogy az bírót meg nem büntette kegyelmed, hiszem találtak volna pálczát, ha nem akartak szolgálni; avagy az nyakassában hármat vagy négyet meg fogatott volna kegyelmed, és meg büntetvén azokat, az többi tanult volna azokon, és el hiszem, hogy engedelmessek lettek volna osztán az utánnok valók; hanem ezután is kegyelmed úgy cselekedvén vélek, igenis, szolgáltassa kegyelmed; a nélkül is ő felsége azt írja levelében, hogy minemő nagy isten ellen való dolgokkal és sok szolgálattal fojtogattuk őket és sanyargattuk; ha ő felsége azt írja, és mégis ugyan semmit nem szolgálnak, meg esik minekünk, ha ugyan nem szolgáltatjuk is, az a híre. Isten éltesse kegyelmedet. In Magasfalva, 16 Novembris, 1622. Kegyelmed jóakaró fia Károlyi Mihály m. pr. Utóiratban : Az tárcsái bor dézma legyen veszteg, csak el ne kelljen. Az pestis felől esmét írjon kegyelmed; és ha ő