Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

med azzal, hadd foglalják, csak kegyelmed az pínzt föl ne vegye, leszen hiszem jövendőben törvény, hanem kegyelmed az káptalannál hagyja ha rosz, ha penig jó ó poltura lészen, az más. Éltesse isten kegyelmedet. Ex Magasfalva, die 27 mensis Octobris, anno 1622. Kegyelmed jóakaró fia Károlyi Mihály m. pr. P. s. Nám, meg írám kegyelmednek sokszor, hogy ne féljen kegyelmed, tízezer forintot vigyenek oda, de kegyelmed ugyan nem akará elhinni. Kivül: Az nagyságos Balásdeák Borbála asszonnak, nekem böcsületes jóakaró asszonyom anyámnak adassék ez levelem. Cito cito citissime. Félíven, záró pecsét nyomaival. Lad. 20. nro. 26. CII. Károlyi Mihály újabb levele anyósához, a Zólyomiféle pénz felvétele dolgában. Magasfalva, 1622. nov. 4. Szolgálatomat ajánlom kegyelmednek mint böcsületes jóakaró asszonyom anyámnak. Istentül kegyelmednek minden jókat, jó egésséget kívánunk. Értettem vala kegyelmed levelébül édes asszonyom anyám, hogy az pínz között egy néhány tallérok is voltának, mellyet az jószágért akartának le tenni. Bizony örömest akartam volna érteni, mint akarták adni az tallérokat s mind pedig az polturát, minemő poltura volt, és hány pínzben akarták adni, avagy másféle pínz is volt-e köztö r Csak hogy az órája még el nem tölt, az mely órában ismég újobban reánk hozzák. Az bizonyos dolog, hogy nehéz embernek urával perleni, mert annak az ki urával perel, isten orvosa, de immár ha mindezek így vannak, nem tehetünk róla; akkor osztán ha el hozzák az pínzt, újobban írok bőségessen, kegyel-