Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

vagyon, nekönk le tennék, és ki mennénk az jószágból; egyik immár minthogy módja nem volt az pénznek megszerzésében, immár Forgács Miklós uramra bízta, ha essze kergethetné az pénzt; immár mi sem sokat gondolunk vele, csak legyen módjok benne, és végezhessünk úgy vélek, hogy jövendőben is az szegény gyermeknek kárára ne következzék el. — Ezután való elmenetelönk felől szerelmes édes uram bátyám, nem tudok bizonyosat írnom kegyelmednek, mikor lehet; jól lehet — legyen áldott az úr istennek szent neve — uram most igen jó egésségben vagyon, és az fiam is, de én magam édes szerelmes uram bátyám, felette beteges állapattal vagyok; immár régtől fogva nem ítélem, hogy ez farsangon ebben az állapatban is meg maradhassak, ítélem, hogy az utolja felé fogok fekönni, és semmiképen ilyen nehéz állapattal az útnak nem mernék indolni; azután ha az úr isten megtart bennönket és egésségönk leszen, jó szívvel el megyönk. Az mi penig az eberhardi jószág dolgát illeti, csudálkozom édes szerelmes uram bátyám azon, az ki olyan formán adta kegyelmetek eleiben azt hogy mi el adtuk azt az jószágot, és immár bírja is Pete László uram; és kegyelmed is miképpen hihette el azt mi felőlönk, holott az én tehetségem szerént soha semminemő dologban csak tíz pénz árára kárt sem töttem kegyelmednek; uram felől penig úgy el higyje kegyelmed édes uram bátyám, hogy oly lelki esmérettel bíró ember, hogy az idegenét is nem ragadja magának az kihez közi nincs, nem hogy atyjafiáét; lám mihelt árossá töttök, mingyárt értésére adta kegyelmednek és meg írta, hogy csak ezer forinton kérték, de azon csak szégyenletiben sem kellett el adni, noha elég haszontalan jószág, és bár mástól menjen kegyelmed végére, az ki tisztet viselt benne, ezután jobban meg értheti kegyelmed; azt penig én édes szerelmes uram bátyám én nem tagadom, hogy szinte olyan közi nem volna kegyelmeteknek hozzá mint szinte nekem, jól lehet, hogy maga is tudja kegyelmed hogy vagyon pénzünk rajta, ítélem, közel háromszáz forint, és ha el adtuk volna is, azt először ki kellett volna tudni belőle, és az maradékja lett volna mindnyájunk számára; az kegyelmed levelét hogy hozták is, kiben uramra bízta volt kegyelmed az el adását és az pénznek fel vételét is, azt is nem köldtök volt