Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára harmadik kötet (Budapest, 1885)

Chyzer János, Forgó Mihály, Csorba László, Korcsolyás Gergely, Jó Benedek, Megyery Ferencz, Posztómető András, Szabó Józsa, Szí gyártó János, Kis Jakab, Keresztes Márton, Kalmár János, Fewle Balázs, Szabó Péter, Kerékgyártó János, Bonnár Ferencz, Csendé László, Kis Pál, Weztegney Ambrus, Szabó Gergely, Szabó Benedök, Nyíró Demeter, Bajkody Fábián, Gardon Imre, Szappanos Miklós, Erdélyi Miklós, Oláh Lukács, Nyerekgyártó Demeter, Nagy János, Prínyi Péter és Szabó Antal, az Bajony István erdejére az banki erdőre, ki volna Bihar vármegyében, hatalmasul reá mentenek, és onnan három ezer szál fát vittenek el, kit Szolnokban kit penig egybvé (így) tettének benne, szabadok voltának vele ; kinek kára meg vagyon jelentvén az hivatal levélbe ; és az mellől el nem állok, mert hatalmasul vitték el. Mi ez feleletöt hallván, kérjük vala elő tüle az hivatal levelet, vagy penig keresztelje meg az kárt ; kivel jóllehet nem tartoztunk volna; de sem az levelet nem adá elő, sem penig az kárt nem monda meg az procurator. Mikoron Gergely deák az bíró a feleletöt meg hallotta volna, az több polgárok képében elő álla, és hoza egy törek levelet elő, ki ígíről ígíre illyen módon vagyon írván: Én Mahmut bék Szolnok várának helytartója és szancsákja, keszenetem írom uraknak, nemesseknek, tiszttartóknak, bíráknak, esküiteknek, polgároknak, mindeneknek az kik az király fiához hajlottanak és tartanak. Az hatalmas császár akaratjából adom ezt tudására mindennek, hogy az debreczeniek az király fia birodalmában erdőre mennek fajért, az császár háza szükségére kiket hozzanak ; tahát ez levél látván, senki abban ellent ne tartson, hanem szabadon hagyják vákniok (így); mert ez az császár akaratja, hogy vagy király fia jószágában, avagy az császáréban, avagy bassáéban annak való fát találnak, de szabadon vágják és hordják az császár háza szükségére és éppétísíre. Ez levél költ Szolnok várában, szent kereszt másod napján csetertekön, 1558. Mely levélnek be adása után az bíró ilyen módon felele és szóla: Tisztelendő nemes uraim, ím látja ti kegyelmetek ez levelet. Azért mi az levelet látván, nagy költségönkkel ezért egyníhánszor az beköt meg leltük, és kenyergöttönk neki, hogy minekönk ezzel békességet hagyjon, mert mine-