Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára második kötet (Budapest, 1883)

Károlyi családra is, küzdelmes jövendő várt. Az ősi genus rajok szállítá ugyan az ősi származás dicsőségét és némely birtokait, de oltalmazó szárnyai többé fen nem tarthaták őket. Az Anjou-dynastia alapította új rendében a dolgoknak, új harczi érdemeket vagy a polgári pályán előkelő hivatalokat kellé szerezniÖk, hogy új nevök hatalmat és fényt nyerjen, hogy ősi birtokaikat megtarthassák és gyarapíthassák. De jellemzőleg vonul végig a Károlyi család történetén egész a XVII-ik századig az a vonás, hogy a polgári pályán országos hivatalokra soha sem törekedtek, még azok sem a család tagjai közül, kik egyik-másik királynak különös kegyével dicsekedhettek, mint p. o. Bertalan a Zsigmondéval, vagy László és János a Hunyadi Mátyáséval. Sőt — jóllehet, számtalan oklevél bizonyítása szerint mind vagyon- mind előkelőség tekintetében Szatmár megye autochton családai közt mindig elsők voltak, — megyei tisztségekben sem forogtak, pedig alig van Szatmár megyében oly másodrangú nemesi család is, melynek tagjai közül a XIV. és XV-ik században alispán vagy szolgabíró ne került volna. Mintha a család szóról szóra magára alkalmazta volna azt a magyarázatot, a melylyel Szent István király fiához írt intéseiben a magyar főnemes feladatát megjelölte: „üli tibi militent, non serviant," A megyei hivataloktól és tisztségektől való ezen viszszavonúlásnak azonban nem annyira az lehetett oka, mintha azokat kicsínylették volna, mint inkább az, hogy pőréiket kényelmesebben folytathassák. Mert a harczi érdemeken kivül a pörlekedésben való fáradhatatlanság és jártasság volt azon szükséges eszköz, melylyel a magyar nemes ember a régi időben is vagyonát megtarthatta, gyarapíthatta, és családját emelhette, és a melylyel magát a hatalmas szomszédok erőszakoskodásai ellen megvédhette. A Károlyi családról legalább a XIV. és XV-ik században bátran elmondhatjuk, hogy élete harczból és pörlekedésböl állott. Helyt állottak a harczmezőn mindig, adományaikat, kiváltságaik legnagyobb részét a táborozások alkalmával nyerték a királytól és az országtól, de ott voltak a váradi káptalan, a leleszi és szentjogi convent, az országbíró, a nádor vagy a király előtt akkor is, midőn birtokaik védelméről, jogaik érvényesítéséről, rajtok esett vagy