M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

AZ 1945-ÖS FÖLDREFORM

A válság bomlasztó hatása, az ellenzéki pártok félelme a cselekvéstől, a kormány lelepleződött hitegetései kedvező talajt teremtettek a nagy agrárdemagógiával fellépő jobboldali pártoknak. Nem a mi többszörösen félrevezetett, becsapott szegényparasztságunkat terheli elsősorban a felelősség azért, hogy vonzotta őket a szélsőjobboldali pártok felelőtlen demagógiája, hogy hangoskodásukat - legalábbis kezdetben - az elszántság jelének vették, és nem látták meg, hogy veszélyes politikai kalandorok uszályába kerültek. Ha figyelembe vesszük a szegényparasztság politikailag, gazdaságilag egyaránt kiszolgáltatott helyzetét, be kell látnunk, hogy sokkal kevesebben estek áldozatul e nagyhangú ígérgetőknek, mint amennyit nyomorúságos helyzetük indokolt volna. S még ezeknél is rendkívül gyorsan ment végbe a kiábrándulás, hamar felismerték, hogy a tetszetős szavak mögött nincs tartalom, nincs fedezet. A kormány, a háború kényszerítő hatása alatt - mikor az uralkodó osztályok is már csak szavakban hittek a fasiszta Németország győzelmében -, ismét elővette a földkérdést. Azonban most sem jutottak tovább annál a megállapításnál, hogy a meglevő társadalmi, gazdasági rendszerhez nem szabad hozzányúlni; ez pedig egyértelmű elvetését jelentette a földreformnak. Kállay miniszterelnök mindezt így összegezi a kormányzó számára: „Tény az - ezt magam is, régebben is, most is megállapítottam -, hogy a rendszeresség földbirtok-politikánkban nincsen meg . . . Azt lehet mondani, hogy bizonyos vérszegény konstrukciókat létesítettünk a föld elvételére, de a megfelelő juttatásra, a telepítésre egészséges, gazdaságilag és nemzeti szempontból értékes egyedek kialakítására sem irányelveket nem adtunk, még kevésbé pedig eszközöket nem bocsátottunk rendelkezésre . . . Ami a főméltóságod által említett többi kérdéseket illeti, meg kell jegyeznem, hogy az első földbirtokreform lezajlása óta, vagyis az 1936-ban megindult újabb földbirtok-politikai akció óta törpebirtokok, szalagbirtokok csak elkerülhetetlenül kivételes esetekben lettek juttatva ..." A kritikán és a tetszetős elvek hangoztatásán azonban a hivatalos magyar politikai körök ekkor sem jutottak túl. Nem is juthattak, mert jól tudták, hogy a szükséges méretű földreformot végrehajtani és az adott politikai rendszert fenntartani merő képtelenség. Ezért javasolta Kállay is az azonnali cselekvés helyett a kivárást, illetőleg valami szembekötősdi akciót. „. . . csak egy lassan vezetett földbirtokpolitikai akció vihető keresztül úgy, hogy az ország gazdasági, társadalmi és politikai struktúráját meg ne bontsa . . ,"

13 Ha már az uralkodó osztályok részéről is elhangzik bármily csekély kritikája is a fennálló birtokviszonyoknak, a követett földbirtok-politikának, akkor az azt jelenti, hogy olyan átfogó gazdasági és társadalmi problémával állunk szemben, melynek a meglétével nem számolni egyszerűen lehetetlenség. Hogy miért vált nálunk az agrárkérdés az első világháborút követő évtizedekben ilyen súlyos tehertétellé, azt Révai József: „Marxizmus és népiesség" című tanulmányában