M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

AZ 1945-ÖS FÖLDREFORM

vitathatatlan tisztasággal határozta meg. Megfogalmazását hadd idézzük szó szerint, mely tömör és világos, pontos és.egyértelmű. „A magyar agrárkapitalizmus porosz útja a háború előtt keserves, nyomorúságos, kínos és lassú fejlődés volt - agrárvámok formájában az egész társadalom finanszírozta -,de úgy-ahogy mégis valamelyes fejlődés volt. A parasztság felbomlása a háború előtt is tele volt elfajulásokkal, beteges tünetekkel, de ezeket úgy-ahogy paralizálta részben az, hogy a nagybirtok végeredményben mégiscsak növelte a mezőgazdaság termelőerőit, részben az, hogy a magyar ipar viszonylag eléggé gyorsan fejlődött. A milliós paraszti kivándorlást, a menekülést a faluból stb. az egész magyar gazdasági és társadalmi élet általános fejlődése középette, alig vették észre. Ma abban van a nagy változás - írja 1938-ban Révai József-, hogy a kapitalizmus általános válsága a magyar mezőgazdaság porosz útja okozta krónikus betegségeket, melyekkel úgy-ahogy mégis valahogy vegetálni lehetett, akut, halálos nyavalyákká változtatta. Az új keletű magyar iparosodás alig növeli a munkásság létszámát (még ha a válságoktól és régi iparágak pusztulásától el is tekintünk), a kivándorlás biztosítószelepe szinte teljesen bezárult, ugyanakkor pedig a mezőgazdasági termelés stagnál, és a nagybirtokot még ezen a stagnáló színvonalon is csak a társadalom (nemcsak a városi fogyasztó, hanem még az ipari termelés bizonyos szektorainak) rovására fizetett óriási szubvenciókkal lehet fenntartani. A magyar nagybirtok tehermentesítése kedvéért a társadalom több adót fizet, a magyar nagybirtok fenntartása érdekében a társadalomnak fizetnie kell a belső és a világpiaci búzaárak különbözetét - és ugyanakkor ez a nagybirtokrendszer csődöt mond a termelőerők fejlesztése tekintetében is, és az agrárnépesség egy tekintélyes részét nem tudja eltartani. Ez többé nem az a nagybirtok, mely a mezőgazdaság kapitalista fejlődésének - ha a maga módján is -, de az élén haladt, hanem az a nagybirtok, mély a mezőgazdaság mindenfajta fejlődését eltorlaszolja. Nem a porosz út egyszerű folytatásáról van ma szó, hanem arról, hogy ez a porosz út zsákutcába jutott. A nagybirtok semmi egyéb ma már, mint gazdaságilag teljesen felesleges parazita a magyar társadalom testén."

14 Nem kétséges, hogy a háború csak még inkább nyilvánvalóvá tette a nagybirtokrendszer tarthatatlanságát, s hogy a háború évei alatt a földreform ügye, annak következménye rendkívül világosan, egyértelműen, félre nem érthetően vetődött fel. Vagy a politikailag, gazdaságilag elkerülhetetlen földreform; vállalva az ország adott gazdasági, társadalmi rendjéről való lemondást; vagy megtartani a régi gazdasági, társadalmi kereteket, de akkor nincs földreform. (Ez utóbbi viszont - s ez köztudott volt - a politikai feszültséget viszi majd úgyis szükségszerűen a robbanásig. (A magyar uralkodó osztályok ez utóbbit választották. Egy százalék esély, egy-két év halogatási lehetőség elég volt a nagybirtokosoknak ahhoz, hogy semmit ne tegyenek az agrárkérdés megoldására, sőt 14 Révai József: Marxizmus, népiesség, magyarság. Szikra 1955. 308-309. old.