M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)
AZ 1945-ÖS FÖLDREFORM
és egyértelműen a földreform követelésében jelölte meg a célt. Politikai követelései is a polgári demokratikus jogok kiterjesztésére irányultak. Ezzel a célkitűzéssel megnyerte mozgalma számára a birtokos parasztság egy részét is, de nem riasztotta el attól a másik két paraszti réteget sem. Az igaz, hogy nem is tudta azt teljesen elvonni a szociáldemokrata mozgalomtól sem. Az uralkodó osztályok terrorja a XIX. század végén, a XX. század elején elnyomta, vérbe fojtotta mind az agrárszocialista, mind a polgári demokratikus úton járó megmozdulásokat. A kivándorlások, s még inkább a XX. század első évtizedében lassan ismét meginduló konjunktúra is segített leszerelni a parasztság mozgalmait. Mindez azonban nem jelentette azt, hogy a földkérdés megoldásának szükségessége bármit is veszített volna erejéből, csak elodázódott. Még ezekben, az első világháború előtti, a parasztság forradalmi megmozdulásától jórészt csendes években sem lehetett Magyarországon semmilyen politikai platform alapján lényeges gazdasági vagy társadalmi kérdést még csak megközelíteni sem úgy, hogy a földkérdés problematikájába bele ne ütközzenek. S ha az első világháború kirobbanását kísérő nagy „hazafias" fellobbanás egy-két évre háttérbe szorította is az agrárkérdést, később annál hevesebben, bonyolultabban tört utat magának. A nép a háborúval tetézett nyomorból most már a forradalom útját járva kereste a megoldást, s ebben elsők között követelte a nagybirtokrendszer felszámolását. Magyarországon az őszirózsás forradalom, 1918 őszén, nyomban programjába vette egy földreform végrehajtását. Ezzel akkor meg is szerezte a szegényparasztok százezreinek hitét, bizalmát, támogatását. De ugyanúgy el is veszítette azt, s ezzel nem kismértékben siettette a forradalom kifulladását, mikor nem engedélyezte, sőt egyenesen fegyverrel akadályozta azt a radikalizmust, amelyet a szegényparasztság a földkérdés megoldásában joggal elvárt, megkövetelt és esetenként - spontán földosztó mozgalmak formájában - megpróbált már érvényesíteni is. A Károlyi-kormány által, 1919 februárjában elfogadott úgynevezett Buza Barna-féle földreform-törvény messze elmaradt attól, amit a parasztság várt, amit 1918 novemberében, decemberében, forradalmi megmozdulásaival maga is készítgetett. Nemcsak a megtartható birtokhatárt - 500 kat. holdat - sérelmezte a parasztság, hanem azt a számtalan lehetőséget is, amelynek alapján mentesítést kaphatott a nagybirtok a kisajátítás alól. Rendkívül igazságtalan s politikailag igen káros intézkedése volt a törvénynek, hogy kizárta az igényjogosultak sorából mindazokat, akik a novemberi spontán földosztó mozgalmakban részt vettek. Csalódás érte a szegényparasztokat abban is, hogy a földet csak örökös haszonbérletbe kapták, amit ugyan pénzért megválthattak, a törlesztés ideje alatt azonban 5%-os kamat fizetését is vállalniuk kellett. 5 Mindez messze esett a szegényparasztság azonnali, ingyen földreformot köve5 Az 1919. évi törvények gyűjteménye. Magyar törvények. Grill kiadás. Budapest 1919. Idézi Mészáros Károly: Földmunkás mozgalmak. II. köt. VI. fej. 540. old.
