M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

AZ 1945-ÖS FÖLDREFORM

telő hangulatától. De nem tetszett a földreform a birtokos parasztságnak sem

v A földreform-törvény megjelenése tehát a társadalom nem egy rétegének elégedetlenségét, illetve nemtetszését váltotta ki. Ezért küzdöttek ellene. A tulajdonosok úgy, hogy a legkülönbözőbb jogcímeken igyekeztek elkerülni a kisajátítást, a módos parasztok a földreform-törvény útvesztőit kihasználva birtokaik növelésével próbálkoztak; a szegényparasztok pedig küzdöttek azért, hogy minél több földhöz minél olcsóbban jussanak hozzá. Míg a polgári forradalom a szükséges radikalizmus hiányával taszította el magától a parasztságot, addig a helyébe lépő Tanácsköztársaság az azonnali szocializálás elsietett megvalósításával, mely 1919-ben még a parasztság többségétől idegen, távolálló követelés volt. így a nagybirtokrendszer felszámolása és szocialista átalakítása bármennyire jószándékú, perspektívában egyedül célravezető intézkedés volt is, nem a várt megoldást eredményezte, hanem indulatokat kavart, s kölcsönös megnemértésből szembeállította a parasztságot azzal a rendszerrel, mely valójában egyedül lehetett hivatott kivezető utat mutatni a feudális maradványokkal terhelt Magyarország útvesztőiből. Hogy Magyarország első szocialista kormánya ezt az utat a parasztság számára nem találta meg, illetve kezdetben rossz helyen kereste, az nem szándékain, hanem tapasztalatlanságán múlott. Mire pedig megszerezte a szükséges tapasztalatot, már nem volt módja alkalmazni. A Tanácsköztársaság agrárpolitikájában jórészt még a szociáldemokrata elképzelés érvényesült. Lenin agrárelmélete, az a módszer, ahogyan a bolsevikok rendezték a földkérdést 1917-ben, a forradalom győzelme után, még nem vált uralkodóvá a munkásmozgalom gyakorlatában. Lenin pedig már 1917ben rendkívül világosan jelölte meg a szocialista forradalom tennivalóit a parasztkérdés megoldására. „A legnagyobb hiba volna azonban ezt a szabályt (hogy az előrehaladottabb kapitalista országokban a mezőgazdasági nagyüzemek túlnyomó részben megmaradjanak mint szocializált nagyüzemek. S. M.) túlozni vagy sablonosán alkalmazni - írta Lenin és soha sem engedni meg, hogy a kisajátított kisajátítók földjeinek egy részét ingyenesen átadják a környékbeli kisparasztságnak, de olykor a középparasztságnak is ... az a szokásos ellenvetés e rendszabály ellen, amely szerint a mezőgazdasági nagyüzem technikai fölényben van, gyakran nem egyéb, mint egy elvitathatatlan elméleti igazság felcserélése a legveszedelmesebb opportunizmussal és a forradalom elárulásával. E forradalom sikere érdekében a proletariátusnak nincs joga a termelés ideiglenes csökkenésétől visszariadnia."

0 A Magyar Tanácsköztársaság a maga keserű, drágán szerzett tapasztalatával már csak igazolni tudta Lenin tételét, mivel alkalmazni nem maradt ideje. A kommunisták számára mindenesetre nagy tanulság lett. Nyilvánvalóvá 6 Lenin: Az agrárkérdésről. II. köt. Szikra 1950. 597. old.