"Együtt a csillagokig" Források a magyar–szovjet űrrepülés 30. évfordulójára (Budapest, 2010)
A közös magyar–szovjet űrrepülés és a tömegpropaganda
két. 1976 nyarán, a moszkvai Interkozmosz értekezleten a szovjet delegáció vezetője bejelentette, hogy az együttműködést ki akarják terjeszteni ember vezette űrhajók indítására is. Mint akkoriban sok mindenben, a politikának ebben is elsőrendű szerepe volt, hiszen a Szovjetuniónak túl sok anyagi és tudományos pluszt nem jelentett a többi ország bevonása. Mindemellett demonstrálni kellett a szocialista országok közötti baráti együttműködést, a Szovjetunió vezette űrkutatás vezető szerepét az amerikaival szemben, egyáltalán a szocializmus maga- sabbrendűségét. És akkor még nem beszéltünk a napi tömegpropagandában kihasználható lehetőségekről. Ezek a szempontok akkor elhanyagolhatók voltak. Az egyes küldöttségek inkább azt mérlegelték, hogy egy honfitársuk kijuthat az űrbe. A küldöttségek tagjainak többsége persze nem tudta, hogy egyfajta színjáték részesei, hiszen legfelsőbb politikai szinten korábban eldöntötték a közös repüléseket. Két héttel az űrrepüléseket bejelentő moszkvai tanácskozás előtt a Minisztertanács rendelet adott ki, amelyben a delegáció vezetőit felhatalmazták arra, hogy tárgyalásokat folytassanak és egyezzenek meg az embert világűrbe juttató közös programban. Moszkvában az egyes delegációk tagjai azonban meglepetésként élték meg a bejelentést, s többségüknek fel sem tűnt, hogy előzetesen kidolgozott alapelveket terjesszenek eléjük. Összesen kilenc nemzetközi repülés lehetősége látszott reálisnak.. A szovjetek a legénységek elvi összeállítását is közölték, az egyes repüléseken szovjet parancsnok mellett külföldi kutató űrhajós vehetett részt. A repülések célpontja pedig a hamarosan feljuttatni tervezett, több űrhajó fogadására alkalmas Szaljut-6 űrállomás volt. A felszállási sorrenddel akadt azonban némi probléma. A szovjetek azt javasolták, hogy az Interkozmoszból legnagyobb 6
