Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)
Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)
pességének a helyreállítása és versenyképességének biztosítása elengedhetetlenül szükségessé teszi. A munkások tudatában a múlt emléke kísértett, amikor a tőkések szabták meg az akkordegységet, s az akkor a kizsákmányolás fokozását szolgálta. Az új akkordbérek megállapításánál azonban a munkásság megfogyatkozott fizikai erejét a legmesszebbmenőén figyelembe vették. 214 Túlságosan közeliek voltak még a háború okozta szenvedések és nélkülözések, s 'emiatt nehéz volt megértetni a dolgozók kevésbé öntudatos részével, hogy a normarendszer révén a termelést az egész munkásosztály életszínvonalának emeléséhez szükséges gazdasági feltételek megteremtése végett fokozni kell. 215 Az új bérrendszer bevezetését az idegenkedés mellett nem kis mértékben megnehezítette az a körülmény is, hogy a stabilizáció előkészítése során az akkordrendszert korábbi tapasztalatok hiányában csak nagy vonalakban dolgozták ki. 216 Emiatt a pontos és igazságos norma megállapításának a feladata az egyes vállalatok igazgatóságának, üzemi bizottságának és bizalmi testületének az ellenőrzése alatt működő akkordirodákra hárult. De zavart és nehézséget okozott az üzemekben az is, hogy a szakszervezetek, az üzemi bizottságok és bizalmi testületek a kollektív szerződéseket előzetesen nem vitatták.meg a munkássággal. 217 Emiatt értetlenség, tapasztalathiányból származó sokféle hiba gátolta a rendelkezés zavartalan végrehajtását. Pénzszűke, vadsztrájkok A stabilizáció első napjait különben rendkívül megnehezítette, hogy az új pénz csak lassan került forgalomba. Az Iparügyi Minisztérium a gazdasági élet vérkeringésének meggyorsítása céljából felhívta az üb-ket, hogy a gyárigazgatókat az árukészletek értékesítésére szorítsák, 218 De a Szakszervezeti Tanács is figyelmeztette az üb-ket, hogy a stabilizáció első heteiben kevés lesz a pénz, ezért kényszerítsék a gyárosokat, hogy elrejtett árukészleteiket, valutájukat adják el, s így keressenek fedezetet az esedékes munkabérekre. Az inflációs korszakban a tőkések gyakran érveltek azzal, hogy termékeiket azért nem vihetik piacra, mert az elértéktelenedő pénzért még a nyersanyagot sem tudják megvásárolni. Ez a kifogás a 214 Szakszervezeti Közlöny, 1946. szeptember 21. 315 Főv. L Rock Gépgyár ir. sz. n. 216 Szakszervezeti Közlöny, 1946. szeptember 1. — Varga Jenő megállapítása. 217 Mód A.: A szakszervezetek és új feladataik. Társadalmi Szemle (a továbbiakban: TSZ) 1947. 396. o. 213 Fogaskerék, 1946. augusztus 3.
