Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)
Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)
AZ ÜZEMI BIZOTTSÁGOK A STABILIZÁCIÓ VÉDELMÉBEN 1 9 46. augusztus — december A stabilizáció sikerének biztosítása 1946. augusztus 1-én, a forintvaluta bevezetésével véget ért a gazdasági életet megbénító inflációs időszak. A stabilizáció lényegesen könnyített a dolgozóknak már-már elviselhetetlen helyzetén. Bár a stabil valuta, az adott körülmények között, nem biztosíthatott gondtalan életet, és nem teremthetett egyszeriben árubőséget, az inflációs időkhöz viszonyítva mégis döntő változást hozott. Az új kollektív keretszerződés a munkások reálbérét, mely a pénzromlás időszakában az utolsó békeév reálbérének 25, 20, sőt 1946 júliusában már 10%-ára csökkent, az 1938—2939. évi szintnek 50%-ában rögzítette. Az üzemek dolgozói a stabilizációt „mint a munkások verejtékes munkájának az eredményét mégis szívből köszöntötték", annak ellenére, hogy a stabilizáció védelme még komoly áldozatokat kívánt tőlük. 208 '* A gazdasági helyzet miatt viszonylag alacsony nívón rögzített 'reálbérek kiegészítését jelentette az augusztus 1-én életbe léptetett új, a legfontosabb közszükségleti cikkek adagolását bevezető közellátási rendszer. Ugyanakkor a kormány hatályon kívül helyezte a mezőgazdasági és ipari áruk cseréjét szabályozó rendeleteket. Ezzel az üzemi bizottságok nagymértékben mentesültek az élelmiszerek beszerzésének sok gonddal járó feladata alől. Mivel az értékálló valutát, a pénzügyi egyensúlyt a burzsoázia nem csekély ellenállásának és számos más nehézségnek a leküzdése árán lehetett csak biztosítani, a stabilizáció éppen ez okból továbbra is védelemre szorult. Az MKP a Gazdasági Főtanácson keresztül gyakorolt gazdasági befolyásával, a forgalomba került forint menym /a. Főv. L Oetl-gyár 11. cs. 96. d. — Az infláció 1946 nyarán már a tőkés termelést sem segítette, mert minden kalkulációt lehetetlenné tett, sőt a termelés megbénításával fenyegetett. „Bizonyos ponton túl tehát a tőkések sem támogatták az inflációt." (Friss I.: A magyar népgazdaság fejlődése a felszabadulás óta. K. Sz., 1954. december. 276. o.) Az infláció, minden káros vonása ellenére, bizonyos vonatkozásban az újjáépítést is szolgálta, mert lehetővé tette, hogy az élet meginduljon. A dolgozók életnívója azonban annyira leromlott, hogy azt semmiféle előny nem egyenlítette ki.
