Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

VII Az üzemi bizottságok részvétele a hároméves terv megvalósításában és az üzemek államosításában (1947. augusztus—1948. március)

Vantara II. György megbízott vállalatigazgató, munkásigazgató emelkedett ezután szólásra. Tisztelt szaktársak és elvtársak, a tegnapi nap igen komoly lépés volt a szocializmus kiépítéséhez. Megtörtént az államosítás. A békéscsabai Bohn-téglagyár is államosítva lett, a vállalat élére az Iparügyi Minisztérium megbízásából én kerültem. Az államosítás az egész dolgozó népnek volt az óhaja. Azt hiszem, hogy azok az elvtársak, akik ismernek, 1944 októberében velem együtt nem hitték volna akkor, hogy egyszer, 1948-ban a gyár felelős vezetője egy munkás lehet, hogy ez lehetséges, és [hogy] ez így történt, ez csak egyedül a magyar demokrácia vívmánya, és ennek így maradását csak a magyar demokrácia biztosíthatja. A demokrácia komoly feladatokat ró a munkásvezetők vállaira. Minden munkásnak segíteni kell a munkásvezetőket munkájukban. Ebben az üzemben komoly személyi változások nem lesznek. Az államosítás bekövetkezése azonban adjon rnindenkinek, lüktető erőt minden egyes dolgozónak a munkaverseny továbbfejlesztéséhez, hogy célkitűzéseink mihamarabb valóra váljanak. Tegnap az Iparügyi Minisztériumban Gerő Ernő, Szakasits Árpád, Veres Péter és a többi demokratikus pártvezetők képviseletének jelenlétében kimondották a magyar demokrácia vezetői azt, hogy a cél elérése csak a tökéletes együttműködés jegyében történhet. Kéz a kézben kell egymással haladnunk és dolgoznunk, ha az üzemeket és az országot népünk boldogulásának érdekében fel akarjuk építeni. Tisztában vagyunk azzal, hogy nehézségeink, akár a múltban voltak, a jövőben is lesznek. Azonban a nehézségeket le kell küzdenünk, a magyar dolgozó népnek a jövője saját sorsának irányításától függ ma már csak. Azokat az elemeket, akik vagy a termelést akadályozzák, vagy a gazdasági életünkben tesznek kárt, kirekesztjük sorainkból, ezek a személyek nem akarnak termelni, hanem a magyar dolgozó nép szenvedését hosszabbra akarják nyújtani. Az ilyen személyekre a magyar demokráciának nincsen szüksége. De nézzük csak közelebbről az államosítás megtörténtét. Ez nagy jelentőségű kérdés volt. Tegnap este fél 10-kor 500 irányba mentek a különböző vállalatok újonnan megbízott, felelős vezetői, az ország különböző részébe, hogy a népi demokrácia egyik jelentős vívmányát a gyakorlatba átültetve, népünk boldogulásának elérésére felvirágoztassák. Ezek a vezetők, hazamenve az üzemükbe, át fogják venni az Iparügyi Minisztérium megbízatásaként a vállalat vezetését. Átveszik a pénztárt, az öszszes iratokat, és most már közvetlen felelősséggel csak a magyar népnek, a magyar államnak, az Iparügyi Minisztériumnak tartoznak. Ez az intézkedés a tőkésosztály halálát jelenti valójában. Képzeljük