Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)

Á reakció szabotáló tevékenykedéseinek súlyosságát fokozta, hogy az ország közellátási állapota amúgy is aggasztó volt. Búzából és rozsból közfogyasztásra 4—5 millió q állt rendelkezésre, a szükséglet pedig 17,2 millió q-t jelentett. A hiány 12,7 millió q volt, melynek egy részét kukoricával és árpával pótolták, még így is 5,1 millió q szükséglet maradt fedezetlen. A húsellátás még rosszabb volt. A tejszükséglet kb. 14 millió hl-t tett ki, ezzel szemben 4,5 millió hl állt rendelkezésre, a szükséglet alig egyötöde.

135 A nagy élelmiszerhiány következtében az árak rohamosan emelkedtek. Az infláció fokozódó irama a munkásság életét mind elviselhetetlenebbé tette. „Szeptemberben a reálbérek a háború előtti 40%-án, novemberben a 26%-án, decemberben a 13,8%-án, december végén a háború előtti 7,5%-án állottak."

136 Az ország közben az októberre—novemberre kitűzött törvényhatósági és országgyűlési választásokra készült. A régi rend fennmaradásáért küzdő, az ország gazdasági életét kézben tartó reakciós erők pedig a\ termelés szabotálásának, az élelmezési nehézségek nö.vélésének, a nyílt forradalomellenes politikai propagandatevékenység széles körű kiterjesztésének útjára léptek. Az adott helyzetben a forradalmi fejlődést képviselő pártok fő figyelmüket természetesen szintén a politikai küzdelemre irányították, jelentős erőket vonva el a gazdasági élettől. Az 1945. őszi választások. A reakció általános támadása Ilyen körülmények között került sor 1945. október 7-én a budapesti törvényhatósági választásokra, melyet a két munkáspárt a baloldal elsöprő győzelmének reményében készített elő. A munkásság, az üzemi bizottságok támogatták az MKP és az SZDP elhatározását, hogy az októberi választásokon a két párt egységes listán indul. Az MKP, és sok helyütt az SZDP üzemi pártszervezetei határozatban foglaltak állást az együttes indulás mellett. Az üzemi bizottságok kifejezésre juttatták, hogy egyetértenek ezzel.

13,7 A fővárosi választáson a munkáspártok 42,8°/o-ot értek el — ez igen jelentős eredmény —, a kisgazdapárt 50,6 százalékos többséget szerzett, ami a túlzott reményekkel induló munkásságot elkeserítette. 135 OL KÜM Be. O. XVm/4. m A Közgazdasági Évkönyv. Bp., 1947. 444. old. Zala Ferenc: „Munkabér-politka." 137 Például a Telefongyár Rt. üzemi bizottsága, főbizalmija és bizalmi testülete 1945. augusztus 28-i levelében kérte az SZDP vezetőségét, hogy a választáson közös listával induljon. (Pl Arch. 253/061/1945/16.)