Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)

Növelte az elkeseredést, hogy a kisgazdapárti győzelmen jelbuzduló reakció a választásokat követő napokban már nyíltan jelentkezett a főváros utcáin, ami nyitánya volt a demokratikus vívmányok elleni általános támadásnak. Az októberi választások után a reakció nyílt és rnind merészebb fellépései a munkásosztály döntő részét politikai aktivitásra, reakció elleni harcra serkentették. Az ipari munkásság a bányászokhoz hasonlóan követelni kezdte a nagyüzemek, a szabotáló tőkések gyárainak államosítását, illetve állami kezelésbe vételét! A munkásság országszerte üzemi bizottságok ülésein, üzemi pártszervezetek pártnapjain,

138 szakszervezeti gyűléseken foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. A Weiss Manfréd Acél- és Fémművek üzemi bizottsága például 1945 őszén határozatot fogadott el, amelyben a gyár államosítását kérte az Iparügyi Minisztériumtól. (103. sz.) A munkásság felháborodása reakcióellenes tüntetésekben, sztrájkokban, hosszabb-rövidebb idejű leállásokban is kifejezésre jutott. „A budapesti üzemekben általános az izgalom — olvasható a Szabad Nép 1945. október 11. számában. — Tegnap Csepelen, az Északi és Istvántelki Főműhelyben munkabeszüntetésre került sor. Ezúttal még sikerült az elkeseredett munkásokat a munka felvételére bírni, de megmondjuk nyíltan — folytatja a Szabad Nép —, ha ez így megy tovább, akkor nincs erő, amely meg fogja tudni akadályozni a munkásság elkeseredésének még komolyabb kitörését."

139 A Szakszervezeti Tanács elnöksége is foglalkozott a kialakult helyzettel. Miklós Béla miniszterelnökhöz küldött memorandumában megállapította: „A magyar gyáripari és bányamunkásság már eddig is emberi életnek nem mondható sorsa a legkétségbeejtőbb periódushoz érkezett. A bányákból és egyéb munkahelyekről mind sűrűbben érkeznek hozzánk panaszok és jelentések a dolgozók végső türelmének elvesztéséről. Ennek oka a teljes ellátatlanság, a kifizetett munkabérek vásárlóértékének elvesztése és mind a bizonytalanság, ami előtt állnak egy méreteiben előre nem látható tél küszöbén." A Szakszervezeti Tanács a kormánytól gyors és hathatós 138 Pl. az Egyesült Izzóban az 1945. december közepén megtartott MKP üzemi pártnapon a felszólalók többsége erélyes hangon követelte . a tőke elleni határozottabb támadás megindítását. „A tőkések kezükben tartják a termelőeszközöket", helyes lenne „ha nemcsak a bányákat államosítanák, hanem a nagyüzemeket is". „A tőkések igazán nagyon keveset áldoztak eddig. Csak profitáltak az inflációbóí. Nagyon fontos dolog lenne az, hogy államosítsák a nagyüzemeket." — „ ... ha az államhatalom elég erős ahhoz, hogy jól tudja vezetni az országot, akkor igenis eljött az ideje annak, hogy államosítsunk mindent" — így- beszéltek a felszólaló munkások. (Bp-i PB Arch. Egyesült Izzó. 1. d.) 139 SZN, 1945. október 11. — Közli: Munkásosztály az újjáépítésért. 1945—1946. Bp., 1960. 159. old. 5/0631 65