Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

V Az üzemi bizottságok a stabilizáció védelmében (1946. augusztus— december)

kének állandó részvétele csak azt a célt kívánja szolgálni, hogy a nagyobb számú munkavállaló szociális érdekvédelme az ügyvezetés minden mozzanatában biztosittassék. De kétségtelenül e rendelkezés nem jelenti a R. 9. §-ában megállapított hatáskörnek olyan kiterjesztését, amely az ügyvitelben való közvetlen részvételt jelentené. Az üzemi bizottságok hatáskörének esetleges módosulása kapcsán az az alapvető jelentőségű kérdés lép előtérbe, vajon az üzemi bizottságnak megadassék-e a vállalat üzletvezetésébe való beleszólási, határozathozatalában való közvetlen részvételi jogosultsága, vagy ha ezen túlmenőleg számára még az a lehetőség is biztosíttassék, hogy tiltakozásával a határozat joghatályosságát, létrejöttét és végrehajtását megakadályozhassa. Amennyire a magunk részéről is a gazdasági demokrácia szellemében azon az állásponton vagyunk, hogy az üzemi bizottság részére a szociális érdekvédelem terén megfelelő hatáskör biztosíttassék, s hogy a vállalat ügyeiben való tájékozottság következtében észrevételezési lehietőséggel is bírjon, annyira elképzelhetetlennek tartjuk a vállalat ügyvezetése szempontjából azt, hogy a vállalat vezetése és irányítása tekintetében egy kettősség álljon elő: az érvényben levő jogszabályok által a vállalat nevében intézkedésre jogosult és azért egyben felelős szervek vezető irányítása — s emellett a vállalat ügyvitelóért felelősséggel egyáltalában nem tartozó üzemi bizottság ezzel párhuzamosan futó hatásköre. Mindenki egyetért abban, hogy az újjáépítés legelsőrendű előfeltétele a termelés fokozása. Ez határozott, egységes irányítást igényel a vállalatok mindén körében. Ott, ahol fontos közérdekű szempontok ezt indokolttá és szükségessé teszik, sor kerül a vállalatok kisebb-nagyobb mérvű állami ellenőrzésére, mely rendszer életrehívása éppen a közérdekű szempontok fokozott érvényesítését célozza. Közismert tény, hogy a kormány felelős tényezői már bejelentették éppen a magyar hitelszervezet tekintetében a pénzintézetek fokozott állami ellenőrzését, az erről szóló jogszabály tudomásunk szerint előkészítés alatt áll. De már az ez idő szerint fennálló jogszabályok rendelkezéseinél fogva is, a pénzintézeteknél egy erre minden tekintetben hivatott szerv, a Pénzintézeti Központ fejt ki rendszeres ellenőrző tevékenységet. Ily köriilmények között éppen a pénzintézetökre vonatkozólag még fokozott mértékben visszásságot kellene látnunk abban, hogy a kereskedelmi törvény rendelkezései alapján működő igazgatóság az állandó és rendszeres Pénzintézeti Központ ellenőrzése a legközelebbi jövőben életbelépő, nyilvánvalóan intenzív jellegű állami ellenőrzés mellett — amelyek mellett természetesen nem hagyhatjuk szó nélkül a Magyar Nemzeti Banknak fontos közhiteli érdekből kifejtett irányító, enge-