Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)
V Az üzemi bizottságok a stabilizáció védelmében (1946. augusztus— december)
délyezo és ellenőrző tevékenységét — az ellenőrzésnek és felülbírálatnak még egy újabb, az egyéb állami orgánumok rendszerébe bele nem illesztett szerve iktattassák be. Itt a hatásköröknek párhuzamossága, ütközése és súrlódása adódnék, amely a normális ügyködést csaknem lehetetlenné teszi, s a mindennapi gyors elhatározást igénylő üzleti gesztióknál a bürokratizálásnak, ülésezéseknek és diplomatizálásoknak egész skáláját idézné fel. A fent előadottak alapján, azon elvi álláspontunk kidomborítása mellett, hogy az üzemi bizottság hatáskörének a jelenlegi mérven túl való kiterjesztését a szociális szempontoknak legmesszebbmenő érvényessége mellett sem tartjuk szükségesnek, külön kihangsúlyozandónak tartjuk azt, hogy a vállalatok azon kérése, amelyekre egyéb jogszabályok rendelkezései az ellenőrzés valamely rendszerét megállapítják, az üzemi bizottságok hatáskörének ez a kibővítése helyt még akkor sem foghasson, ha egyébként a kormányzat bölcsessége azt tartaná indokoltnak, hogy bizonyos mértékben az üzemi bizottságokat az eddigin túlmenő hatáskör illesse meg. II. Itt vázolt elvi álláspontunk következtében rá kívánunk mutatni arra is, hogy szerintünk a vállalat tisztviselői karának a kollektív szerződés hatálya alá nem eső személyeket érintő kinevezések, eset-' leges előléptetések, alkalmazások, delegálások stb. joga egyedül és kizárólag a vállalat vezetőségét illeti meg. Az üzemi bizottság ellenőrzési joga arra terjed ki, hogy amennyiben a vállalat vezetősége demokratikus magatartás szempontjából kifogásolható egyént kívánna előléptetni, alkalmazni vagy delegálni, vagy más szociális érdekvédelmet sértő rendelkezést kívánna foganatosítani, akkor az ily szándékolt rendelkezés ellen kifogást érvényesíthet. A vállalat vezetőjének kiválasztása, a kockázat és felelősség szempontjaira való tekintettel is a magángazdaság keretében csak azok által történhet, akik a kiválasztás gazdasági konzekvenciáit viselik. A foganatba vett államosítások és állami kezelésbevételek gondoskodtak arról, hogy a vállalatok azon körénél, ahol az állam közérdekű szempontból befolyását messzebbmenően érvényesíteni kívánja, a vállalatvezetés egész rendszerének átépítése mellett érvényesíttessék a köz befolyása. A magángazdálkodás rendszerével azonban nem egyeztethető össze, hogy a vállalat tényleges tulajdonosának — akár egyéneknek, akár részvényeseknek — akarata ellenére történjenek intézkedések a vállalatot vezető személyek kiválasztásában, melyek konzekvenciái anyagi vonatkozásban reájuk hárulnak. A rendelet jelen szövege alapján is vita merül fel atekintetben,