Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)

ami a tőkések heves ellenállását váltotta ki.

110 1945^ nyarától az állam egyre határozottabb intézkedésekkel korlátozta a tőkét. Ezt az infláció és a tőkések aknamunkája következtében mind súlyosabban elhatalmasodó gazdasági nehézségek is szükségessé tették. Egyre több, a tőkés érdekeket keresztező és működését korlátozó kormányrendelet jelent meg. Az állam birtokába került a nyersanyag, a munkaerő, az energiaforrások és a szállítási eszközök szétosztásának joga, állami irányítás alá vonták a szénértékesítést, és az újonnan felállított iparági irodák segítségével az állam ellen•őrizte lényegében az egész nyersanyagellátást, -eladást, a termelés fontos fázisait. A gyárak finanszírozásának jelentős részét is az állam tartotta kézben. Ezek a fontos kormányintézkedések természetesen csak akkor vezettek eredményre, töltötték be funkciójukat, ha maradéktalanul megvalósították őket. Ez nagyrészt az üzemi bizottságoktól függött. Az üzemi bizottságok többsége ezért fokozta a gyárvezetés ellenőrzését. Az ország egyik legnagyobb gyárának, a WM-nek üzemi bizottsága például 1945 június, július, augusztus folyamán ülésein rendszeresen foglalkozott a gyárvezetés problémáival, és erről a Fogaskerék c. üzemi lapban beszámolt. A lap június 2-i száma hírül adta, hogy a gyár igazgatósága nem szívesen vonja be az üzemi bizottságot a gyár vezetésébe, agyonterheli személyi dolgokkal és adminisztratív, munkával. Ezért az üb határozatában! kimondotta, hogy az üzemi bizottság mind a gyártás vezetésében, mind pedig a gyártási program megállapításában részt kíván venni. A feladat megkönnyítésére munkásokból és technikusokból műszaki bizottságot szervezett, amely arra volt hivatott, hogy biztosítsa számára az áttekintést. Kimondották azt is, hogy az üzemekben csak a műszaki bizottság tudtával bonyolíthatók le a rendelések. Az ellenőrzés hathatóssága érdekében elhatározták, hogy az igazgatóság technikai tanácskozásain is részt vesznek. Egy hét elteltével a gyár igazgatósága, az üzemi bizottság és a műszaki bizottság már együttes ülést tartott. A munkásság képviselői a nehézségekre hivatkozó igazgatósággal szemben kijelentették: „nem beszélni kell, hanem cselekedni!" Rámutattak, hogy Csepel dolgozói vállalják a jóvátételt, és részt akarnak venni az újjáépítésben is. Javasolták, hogy az üzemek dolgozzák ki saját részletes tervüket. Vállalták 200 vagon kijavítását is. Június második felében az üzemi bizottság 18 munkakörzetre osztotta fel a gyár területét, a körzetek élén egy-egy felelős bizottsági tag állt. Az ellenőrzés megszigorítá1,9 Bővebben lásd Kirschner Béla—Rácz Béla: Harc a Weiss Manfréd Művek, a Ganz és a Rimamurányi Salgótarjáni Vasmű vállalatainak állami kezelésbe vételéért. PK. 1962. 4. sz., 33-40. old.