Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)

sával az üzemi bizottság megakadályozta, hogy a gyárvezetés, a vélt és ténylegesen meglevő nehézségekre hivatkozva, elodázza a feladatok megoldását. Az üzemi bizottság konstruktív fellépése a termelés vezetésében és szervezésében ösztönzőleg hatott a munkásság kevésbé öntudatos rétegeire is, mozgósította a tömegeket.

120 A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank üzemi bizottsága július 31-i ülésén szintén az ellenőrzés megszigorítására hozott határozatot. Megállapította, hogy mivel az üzemi bizottsági tagok „nem vesznek részt közvetlenül az ügyfélékkel és általában a harmadik személyekkel szemben folytatott üzleti tárgyalásokon", a jövőben az igazgatósági és végrehajtó bizottsági üléseken, a naponként tartott postaosztási konferenciákon, továbbá minden — rendszerint hetenként tartott — előzetes vagy végleges vezetői értekezleten, ahol a bank általános gesztióit, hitelnyújtásokat, új érdekeltségekben való rész-r vételt, a régi érdekeltség egészbeni vagy részbeni feladatát és mindennemű más tranzakciót tárgyalnak, részt kívánnak venni.

121 Az üzemi bizottságok az ellenőrzés hatékonyságát azzal is fokozni kívánták, hogy a feladatokat felosztották az üb-tagok között. A Wolfner cipőgyárban például az 1945. augusztus 31-i ülésen elhatározták: az elnök a központi irányítást intézi, a napi folyó ügyeket az üzemi bizottsági tagok látják el.

122 Az ilyen és ehhez hasonló intézkedések elősegítették az üzemi bizottságok belső demokratizmusának további fejlődését is. Az üzemi bizottságok elé tornyosuló új feladatok: a tőke működés közbeni ellenőrzése, a termelés megszervezése és nemzetgazdasági szinten való összehangolása, sokkal bonyolultabbak voltak, mint a a romeltakarítás, a termelés megindítása. Az üzemi bizottsági tagok nem rendelkeztek a szükséges gazdasági és szervezési tapasztalatokkal. Ezt részben a mindennapi munka során, részben pedig a párt és a szakszervezetek támogatásával szerezték meg. Mindez, valamint a reakció egyre merészebb támadása szükségessé tette az üzemi bizottságok központi irányításának és ellenőrzésének fokozását és javítását. A Szakszervezeti Tanács üzemi bizottsági titkársága az állandóan növekvő feladatokat központilag már képtelen volt ellátni, további decentralizálásra volt szükség, létre kellett hozni a szakszervezetek központjaiban az üzemi bizottsági titkárságokat. „Az üzemi bizottságok munkáját minden szakmában a szakszerve' zeteknek kell irányítaniok — írta Apró Antal a Szakszervezeti Közlöny 1945. augusztus 15-i számában —, vagyis minden szakszerve*m Fogaskerék, 1949. június 2., 9., 23. sz. <M OL PM Ker. Bank O. 12694. sz. 123 Főv. L. Wolfner Cipőgyár ir. 29. cs,-