Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)

á csucs-üzemibizottság megválasztásának a levezetését szintén á Szakszervezeti Tanács hatáskörébe utalta. A csúcs-üzemibizottság feladatát az 55 000-es rendelet nem határozta meg, így azok — a szakszervezetek intenciói alapján — a telephelyi üzemi bizottságok irányító testületeinek szerepét igyekeztek betölteni. Üléseiken foglalkoztak a vállalat üzemi bizottságainak irányításával, ellenőrzésévél, a munka koordinálásával, a vitás ügyeket eldöntötték. Egy-egy konkrét kérdés tisztázása miatt a csúcsbizottság az egyes üzemi bizottságokat jelentéstételre szólította fel. A vállalatvezetés egészét és a vállalat összes alkalmazottját érintő, általános jellegű problémákban a csúcs-üzemibizottság foglalt állást. A vállalatvezetés központi ellenőrzése, az igazgatósági üléseken való részvétel a csúcs-üzemibizottság hatáskörébe került. A csúcsüzemibizottságok fokozatosan kialakuló vezető szerepe helyenként a telephelyi üzemi bizottságok ellenállásával találkozott, s igen gyakran komoly nézeteltéréseket okozott. A közte és a telephelyi üzemi bizottságok között felmerült ellentétekben a szakszervezetek döntöttek. A tőkések és az üzemi bizottságok között felmerült elvi ellentéteket a korábbi, 50 100-as rendelet értelmében a munkaügyi bíróság tisztázta és döntötte el. Az 55 000-es rendelet az ilyen ügyek elbírálására külön testületet, az Országos Üzemi Döntőbizottságot hozta létre. A döntőbizottságban a munkavállalókat a Szakszervezeti Tanács, a munkaadókat a GYOSZ és az Ipartestületek Országos Központja képviselték 10—5—5 arányban. Az elnököt és az elnökhelyettest az iparügyi miniszter pártatlan személyekből nevezte ki, tagjait pedig jóváhagyta. A rendélet lényegében az egész ipart a munkásság ellenőrzése alá vonta. Lehetővé tette a tőkés termelés és elosztás munkásellenőrzésének teljesebb megvalósítását. Hozzájárult a munkásosztály hatalmának kiterjesztéséhez anélkül, hogy a tőkés tulajdonjog gyakorlását károsan befolyásolta volna. Bár a rendelet az üzemi bizottságok ellenőrzési jogkörét bővítette, a két osztály, a munkásosztály és a burzsoázia kompromisszumos együttműködését továbbra is biztosította. 1945. évi közgyűlési jelentésében a GYOSZ is elismerte, hogy az új rendelet „ ... szabatosabb rendelkezései nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy az iparvállalatok körében az üzemi bizottságokkal szükséges szoros együttműködés lehetővé vált, annak szem előtt tartásával, hogy a legfontosabb feladat az ipari termelés megindulásának és fokozásának biztosítása".

91 « OL GYOSZ 8. cs. 4/0631 49