Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

III Az üzemi bizottságok erőfeszítései a termelés fokozására és a munkafegyelem megszilárdítására (1945. július—december)

jukíba begyakorlottam, sok esetben nagyobb teljesítményt mutattak fel, mint az azonos munkával foglalkoztatott szakmunkások. A gyár dolgozóinak ellátását illetően két periódust kell megkülönböztetni. Az egyik a frontmunkákkal kapcsolatos időre, tehát 1945. június 30-ig, a másik pedig az ezután következő időre terjed. A frontrendelések teljesítésének ideje alatt a gyár dolgozóinak ellátását részben a dolgozók által összeadott pénzekből ós résziben pedig a Vörös Hadsereg által szolgáltatott juttatásokból biztosítottuk. Volt egy időszak, amikor a havi juttatás nem haladta meg a két kiló vetőborsót és a két kiló babot, vagy a heti adag 15 dkg napraforgómagot nem haladta meg, de voltak időszakok, amikor 3—6 kg fejadaggal búza-, rozs- és kukoricalisztet tudtunk kiosztani. Az élelmezés féljavítására, az orosz katonai parancsnokunk engedélyével, a frontcsapatok részére ún. feketemunkát is végeztünk, az illető parancsnokkal történt szabad megállapodás alapján, minek eredmiényekónt disznó- és marhahúshoz, füstölthúshoz is jutottunk, nagy örömére dolgozóinknak. Az egytál ételt budai viszonylatban aránylag gyorsan bevezettük, és az a mai napig is fennáll. A hozzávalót a hatósági kiutalásból teremtettük elő, az anyagi viszonyok javulásával a gyárvezetőség áldozatkészsége alapján piaci vásárlással javítjuk fel. A magántulajdonba való visszaadás után a már előzetesen üzembehelyezett élelemtárunk tágabb keretek között dolgozik és juttat vidékről való beszerzések segítségével, de mmdenkor a hivatalos előírásóknak megfelelően beszerzett árukat dolgozóinknak. A munkabérfizetéseket illetően jelentjük az alábbiakat: A gyárat 1945. február 17-én, mint már említettük, 52,20 pengővel találtuk. Az 1944 karácsonya előtt beborítékolt munkásfizetések eltűntek, pénztárszekrényeink feltörve, üresen, találtattak. Az első kifizetéshez, ami 1945. március 24-én volt, a pénzt a gyár dolgozóinak egyrésze adta össze, kölcsönképpen, és így minden dolgozónak 100 pengőt tudtunk előlegként folyósítani. Az ezután következő kifizetéseknél már a valóban ledolgozott munkanapokat és azt is tekintetbe vettük, hogy a dolgozó nőtlen-e vagy nős.. .

119 A gyár dolgozóinak szociális helyzete, éppúgy, mint másutt is, sok kívánnivalót hagy hátra, bár a Röck-gyárban némileg jobb a helyzet, mert sokan saját kis családiházukban laknak, és a hozzátartozó telekből, ha mást nemj de a zöldségfélét ki tudják termelni. A gyár a szociális helyzeten a lehetőséghez képest enyhíteni igyekszik, és így többek között az élelmicikkek beszerzése terén nagyobb anyagi áldozatoktól sem riad vissza, s azokat [az élelmiszereket] va27* 419