Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)

fogadta. Kossá István kijelentette: „Ha nem is tartjuk mindenben helyesnek, de ellene nyíltan nem léphetünk fel. Szocialista miniszter adta ki, a jószándék megvolt. A miniszter a debreceni szakszervezetekkel beszélte meg a szabályzatot, azonban itt a budapesti szempont lehet csak a döntő." Fel is szólította a jelenlevőket, hogy módosító javaslataikat küldjék be a központba.

62 A szakszervezeti elnökök és titkárok február 22-i értekezletén Kossá István azon a nézeten volt, „ ... hogy a sérelmeket a gyakorlatban ki lehet küszöbölni, ha az üzemi bizottság okosan és jól fogja meg a dolgot" — vagyis: az üzemi bizottságoknak továbbra is annyi joguk ós akkora, hatáskörük lesz, amekkorát kiharcolnak maguknak. A szociáldemokrata vezetők sem értettek egyet a rendelettel.

63 Az alsó és a középfunkcionáriusok befolyásos része szintén kevésnek tartotta a rendeletben meghatározott jogokat, ami az 1945. február 25-i fővárosi pártértekezleten előterjesztett javaslatban jutott kifejezésre. Ebben követelték az üzemigazgatás átadását az üzemi bizottságoknak.

64 Az SZDP pártvezetősége az 1945. március 5-i ülésén foglalt állást a vitatott kérdésben. Szakasits Árpád véleményének meghallgatása után úgy döntöttek, hogy „az üzemi

1 tanácsnak legyen ellenőrző és beleszóló joga anélkül, hogy (ez) a magántulajdont érintené". Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a termelés ellenőrzése nemcsak a munkavállalóknak, hanem az államnak is a feladata.

65 Szakasits — egyébként elfogadott — javaslatára elhangzot« SZOT L SZT 1945. 35. d. 83 Bán Antal február 23-1 levelében közölte a Debrecenben tartózkodó Marosán Györggyel, hogy az aznap megkapott rendelettervezetet .,az első olvasásra kissé hiányosnak" tartja. Felvetette, hogy egy Budapesten megrendezendő ankét, „döntően és a szükségletek szerint javíthatna rajta". (Pl Arch. 253/1—1.) Két nappal később írt levelében már egyértelműen foglalt állást: „Az üzemi bizottságokról szóló rendelettervezet nem felel meg. Igyekezni fogunk összehozni az érdekelteket az ankétra." (Uo.) « Pl Arch. 253A—4. 65 Pl Arch. 253/1—i. — Megjegyezni kívánjuk, hogy Ságvári Ágnes idézett könyvében, az üzemi bizottságokról szóló fejezetben (79—86. old.) az eseményeket nem a történelmi sorrendben tárgyalja. Pl. müve 84. oldalának első bekezdésében azt írja, hogy SZDP fővárosi pártértekezlete — 1945. február 25. — „szembeszegült az Iparügyi Minisztérium tervezgetésével". A valóságban az 50 100-as, első üzemi bizottsági rendeletet az MT február 3-án elfogadta, és február 18-án az meg is jelent, február 25-én tehát már nem lehetett az Iparügyi Minisztérium „tervezgetéselről" beszélni. Az 50 100-as rendelettel kapcsolatban különben a szerző — három oldallal előbb — maga is „a rendelet kommunista tervezetéről" ír (t m. 81. old.) A rendelet valóban az MKP elképzelései alapján jött létre, amit bizonyít az is, hogy — mint azt már ismertettük — ellene egyedül csak az MKP vezetői nem léptek fel. A március 5-i SZDP pártvezetőségi ülést, amelyen az üb jellegéről és feladatairól döntöttek, Ságvári úgy állítja be, mintha az SZDP vezetősége a kapitalizmus védel-\ mének opportunista álláspontjára helyezkedett volna, pedig itt az MKP álláspontját elfogadó Szakasits véleménye alapján szálltak szembe a fővárosi pártértekezlettel és fogadták el a munkásellenőrzés elvét a gyár vezetésében való részvétel biztosításának követelésével szemben. A svájci példát arra hozták fel, hogy ahhoz hasonló jellegű a magyar üzemi bizottságok szerepe, vagyis a magántulajdont azok sem érintik. Különben az MKP is ezt a nézetet vallotta. Meg kell említeni, hogy a február 25-i fővárosi pártértekezlet nem követelhette a március 5-i pártvezetőségi ülésen kialakult vita lezárását, mint ahogy azt Ságvári könyvében állítja.