Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)
III Az üzemi bizottságok erőfeszítései a termelés fokozására és a munkafegyelem megszilárdítására (1945. július—december)
buzgalommal és mélységes 1 hittel állt neki az üzemi bizottság a feladatok megoldásához. Természetes, mint minden új gépezet, úgy ez sem működhetett súrlódásmentesen. Voltak nézeteltérések, sőt félreértésekből kifolyólag nézeteltérések az üzemi bizottság és a vállalat vezetősége között, de mindig meg tudtunk egyezni, nem voltak győzők és legyőzöttek, és az az érzésem, hogy a viták igen alkalmasak voltak új, megfelelő intézkedések létrehozatalára. Ezekből a tapasztalataimból kiindulva arra a következtetésre jutok, hogy az üzemi bizottság intézménye nemcsak a munkásság politikai győzelmének kézzelfogható megnyilvánulása, hanem egy igen hasznos termelési szerv is. Politikai vonatkozásban pedig közelebb hozza a gyárban dolgozókat egymáshoz, felvilágosít, irányít, új gondolatokat termel. Nézetem szerint nagyon fontos azonban, hogy a munkásság kebeléből a legképzettebbeket és [a] legtehetségesebbeket válassza, akik lehetőleg az illető gyárat és üzemet legjobban ismerik, és ne a demagógia győzzön a kijelölések alkalmával. A másik kérdés, amire felelni óhajtok, mi a nézetem az üzemről általában, és hogy látom a vállalat jövőjét? Gyárunk sokoldalúsága és gyctrtási ágazatainak egymásba kapcsolódása, valamint az a körülmény, hogy mi a háború előtt csak a legszükségesebb módon álltunk át a haditermelésre, már magában véve biztosítja azt, hogy béketermelésre mi teljes kapacitásunkkal rendelkezésre állunk. Ebbe persze az ostrom és az azt megelőző súlyos harci cselekmények beleszóltak, amennyiben súlyos károkat szenvedtünk, különösen az elektromos-gyárban. A politikai változás és különösen a fegyverszünet rögtön új, nagy munkalehetőséget nyújtott a gyárnak, ami a 100 éves gyárunk további megélhetése szempontjából újabb mérföldkövet jelent. Elsősorban a jóvátétel, minthogy annak egy igen tekintélyes része a Ganz-gyár gyártási körébe eső munkákból adódik, másrészt az ország újjáépítési szükségletei, vasút, közművek stb. sok évre menő programot nyújt. Ma, midőn az első nehézségeken talán túl vagyunk, pénzellátásunk majdnem folyamatos, a rendelkezésre álló munkaerő mérvében teljes erővel nekiláttunk az újjáépítéshez, berendezések pótlásához, és a termelésünk megindult. Ezen optimista körülményeken kívül természetesen igen sok nehézség is van, amit nem akarok titkolni, így az ország kifosztottsága és a mezei munka hiányossága magával hozza, hogy az élelmezés bizony nem olyan, mint amilyent munkatársainknak szeretnénk juttatni
