Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

III Az üzemi bizottságok erőfeszítései a termelés fokozására és a munkafegyelem megszilárdítására (1945. július—december)

azokat szükség esetén elszállíthassák oda, ahol nagyobb mérvű cukorrépaterrnelés lesz, és ott azokat felállítva, a termelőknek vagy esetleges termelőszövetkezeteknek a cukorrépának vasútállomásra való szállítását megkönnyítse. További intézkedést nem igényel. dr. Székány Ernő Háromoldalas, géppel írt, eredeti tisztázat. — OL OF 1945—10 931. Az Országos Földhivatal előadójának feljegyzése. 88 BUDAPEST, 1945. AUGUSZTUS 10. A Ganz és Társa Villamossági, Gép-, Vagon- és Hajógyár Rt. helyettes vezérigazgatójának nyilatkozata az üzemi bizottság intézményének jelentőségéről és a vállalat jövőjéről Két kérdést intéztek hozzám munkatársaim: az egyik, hogy mit gondolok az üzemi bizottságról mint intézményről, 'és mik a tapasztalataim működését illetőleg. Még tartott Budán az ostrom, midőn megjelentek felszabadult ipartelepünkön a mostani üzemi bizottságot alakító munkatársaink, valamint a vállalatunk azon főtisztviselői, akik Pesten tartózkodtak. Övék az érdem, hogy az elhagyott és a háború által erősein megtépázott gyártelepünket gondozásba vették, és az üzem megindításához minden nehézség dacára a szükséges intézkedéseket megtették. Ennek a munkának súlyát csak az tudja kellően értékelni, aki ezt vagy hasonlót közelről észlelt. Ezzel a munkával az újonnan alakult üzemi bizottság igen nagy érdemeket szerzett. Ne felejtsük el, hogy ez az intézmény iparunkban, sőt országunkban teljesen újszerű. Minden új intézménynek kezdeti nehézségekkel kellett megküzdenie. Bizalmatlanság, túlköve^teles az egyik oldalon, idegenkedés a másakon. Mindehhez járul sok, itt fel sem sorolható nehézség. Csak párat említsek, mint teljesen üres pénztárak, közmunka-kötelezettség, idegen katonai megszállás, élelmezési nehézségek és a szállítási eszközök teljes hiánya. Amidőn átjöttem a gyárba, meglepődtem, milyen frisseséggel,