Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)
II Az üzemi bizottságok hatáskörének szabályozása, harc a tőkésekkel (1945. február—július)
Az autógyártásról egyelőre, röviden, csak annyit, hogy az autót mindig a munkaközösség gyártotta. Biztos tudomásom van róla, hogy a Lángnak 89 , a HSCS-nek 90 stb. ugyanúgy vannak elrejtett alkatrészei, mint nekünk, és ugyanúgy csak azért nem vették elő eddig, mert az veszélyes volt. De reméljük, hogy a közeljövőben már ennek is nekiláthatunk. Mert autó kell, autót igen sok helyen várnak tőlünk. Itt járt nálunk Barta vezérőrnagy, aki autót kér és vár tőlünk, a minisztérium, a Beszkárt stb. ugyanígy. Tudjuk azt, hogy gyárunk nagyon tönkrement, viszont azt is tudjuk, hogy az a gyár, amely autót gyárt, tulajdonképpen semmit sem gyárt, kivéve a Fordék[at], akik a legutolsó alkatrészt és srófot is maguk gyártanak [gyártják] le. Kell tehát szabad kapacitást hagynunk a termelésben, nem lehet minden menetet a kötött termelésbe beállítani, összpontosítani, kell egy jövedelem, egy — hogy jó reakciós kifejezéssel éljek — (egy) profit is, amelyről a Rima egy elegáns gesztussal lemondott, tehát amely profitot mi százszázalékosan felhasználhatunk a jövőben munkásjóléti intézniények létesítésére és fejlesztésére, mint Mátray mondta, muskátlis munkásváros felépítésére. Tehát igenis saját érdekünk arra törekedni, hogy ezt a gyártási ágat beiktassuk tűzön-vízen keresztül. Itt van továbbá a traktorgyártás, ami országos érdek, amit ugyancsak várnak tőlünk, ami — hogy úgy mondjam — kutyakötelességünk. Mert mi történt? A gazdákat teletömték földdel, igavonó állat nincsen, tehát igenis kötelesség az újjáépítendő demokratikus Magyarország érdekében ezt az ágat a legerélyesebberi forszíroznunk. Nem is szólva arról, hogy a traktorgyártással munkásaink élelmezési ellátását tudjuk biztosítani, a kormánnyal kötendő rekompenzációs üzletek kapcsán. Tehát igenis termelni kell, és ha azt végrehajtjuk mind, mégis csak szükség van a központra, az adminisztrációra. Azután egyelőre a beszerzések kérdése sem utolsó dolog, mert az elvtársaknak — ezt merem állítani — fogalmafuk] sincsen, hogy mi munkát ad egy-egy dolog, anyag beszerzése, sokszor egy egész osztályt foglalkoztat, mert azt tudjuk, hogy anyag nincsen, a meglevők most előbújnak a sötétből, itt kell állni készenlétben, hogy azokat lekapcsoljuk. Mi itt kéznél vagyunk, megtehetjük, míg az elvtársaknak amiatt külön fel kellene jönniök, kikutatni a piacot, ami mind időbe kerül. Nekünk pedig esetleg ide is bejönnek, és megajánlanak egyet-mást. Előfordult azonban, pár esetben, hogy nem akartunk valamibe hirtelen beugrani, egy-két óra gondolkodási időt vettünk magunknak, és mire kértük, már elfogyott, illetve elkelt az áru. Szóval állandóan résen kell lennünk. Itt van továbbá a [Rába]-service, ahol ugyancsak igen nagy feladatokat lehetne és lehet majd
