Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

II Az üzemi bizottságok hatáskörének szabályozása, harc a tőkésekkel (1945. február—július)

megoldani az autóüzemben, azonban nem elég, hogy ők szorgalmasan dolgoznak, azt irányítani is kell. Szerintem kell tehát a központ, nem tudom, lehet, hogy ha megindul a munka, és rendes kerékvágásba jön minden, a rendszereit kialakulnak, lehet, hogy ez a létszám le fog csökkenni 30-ra, de most kell. Előfordult például, hogy — nem a szabadüzletnél, hanem éppen a jóvátételi rendeléseknél — (hogy) naponta ötször telefonált ide a MÁVAG, hogy jöjjünk, hogy menjünk fel a kereskedelmi minisztériumba stb. Ez kérem, elvtársak, egy láncszem, amelyből ha kivesznek egy vagy két szemet, az feltétlenül valahol húzódni fog vagy szakadni fog. Én nem az itteni kartársaim érdekében beszélek és különösképpen nem a magam érdekében. Éppen most vagyok ugyanis olyan helyzetben, hogy mint autószakértő igen sokat kereshetnék, sokkal kevesebb munkával és felelősséggel. Azonban én itt szeretnék dolgozni, közreműködni szerény tehetségemmel, hogy gyárunk, ahol mégis csak mindannyian sok évet, életünk nagy részét eltöltöttük, mielőbb kifejlődjék, hogy segítsek az újjáépítésben azt a munkát elvégezni, melynek elvégzésére hivatottak vagyunk. Itt kell még lennünk egyéb okokból is, a tőke felé is kell néznünk egy kicsit. Például elhangzott egy olyan kijelentés a múltban, illetve azt a tanácsot adták az igazgatóságnak, hogy építse le 50 alá a személyzetet, hogy megszabadulhasson az üb-től, hogy megszabaduljon tőlünk, és szabadabban működhessék. Tehát, hogy úgy mondjam, egy őrségre is szükség van, aki [amely] a tőke szándékait és tetteit némileg ellenőrizze, és esetleg valami káros intézkedést kellő időben megakadályozzon. Ne felejtsük el továbbá, hogy most nem abból éltünk idáig, amit Győr keresett, hanem mindannyian — tehát Győr is — abból éltfünk], amit előlegképpen produkálni tudtunk. A service önállósítási terve egy lyukas terv eleve, nincsen semmije, nincsen kéziszerszáma, nincsen pénze a beszerzésre, tehát nem tud a saját lábán megállni, higgyék el, feltétlenül szüksége van Győrnek (pedig) a központra. Gerő elvtárs mondta, hogy arccal a vasút felé, én meg mindig azt hangoztatom, hogy arccal Győr felé. Gondolják át az elvtársak az itt hallottakat, és akkor foglaljanak csak állást ebben az ügyben. Hanély: Mindenkire szükség van. Éppen most tartunk ott, hogy senkinek a munkáját nem szabad nélkülöznünk. Mégis csak abban reménykedhetünk, hogy a termelés rövidesen megindul, tehát nem kisebbek, hanem nagyobbak leszünk, és akkor mindenki munkájára fokozottabb mértékben van szükségünk, mint valaha. Gubacsi: Hogy mást ne említsek, azelőtt a beszerzés úgy ment, hogy telefonáltunk vagy érte küldtük az autót, vagy a szállító küldte