Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)

őrzésének követelése is. A programok foglalkoztak a munkásság érdekvédelmével, a gyárak megtisztításával a németbarát, nyilas elemektől. A politikai és gazdasági feladatok az üzemi bizottságok programjában egységet alkottak. A munkásbizottságok nem vették be programjaikba a tőkés tulajdon kisajátítását. A tőkések tulajdonjogát elismerték. A tőkés vezetés ellenőrzésiének folyamán nem egy helyen gyakorlatilag átvették a gyár irányítását, és a gyárak teljhatalmú vezetői voltak, illetve a tulajdonossal vagy megbízottjával a gyárvezetés jogát megosztva gyakorolták. (1., 4., 10., 18., 19., 21. sz.) A munkásbizottságok gyakorlata mögött az az elvi meggondolás húzódott meg, hogy rövidesen úgyis sor kerül a tőke kisajátítására, s hogy ezt a párt csak taktikai okokból nem veti fel a felszabadulást követő hónapokban. E nézet fejeződött ki Strack Ádámnak, az ország első üzemi tanácsa elnökének, az MKP szegedi szervezete 1944. november 19-i taggyűlésén elhangzott felszólalásában is: „Az akcióprogramot fogadjuk el, de nincs meg a végleges program. Erre az időre szól, amelyben most élünk."

33 A munkásság körében tőkeellenes hangulat uralkodott, s az üzemek szocializálására, de legalábbis a tőkés vezetés hatáskörének határozott csökkentésére irányuló intézkedések népszerűek voltak. A Viharsarok nagy városainak, Hódmezővásárhelynek, Orosházának stb. üzemeiben és az ország más területein levő üzemekben, is előfordult, hogy teljhatalmú termelési biztost, politikai biztost neveztek ki. Hasonló törekvést tükröz az is, hogy az SZDP helyi szervezeteinek sugalmazására a munkások a már megalakult üzemi bizottságok segítségével egész sor vállalatot „szövetkezeti tulajdonba'* vettek át. Ez a mozgalom különösen Debrecenben és környékén

34 volt igen erős, de budapesti üzemekben

35 is találkozunk hasonló jelenségekkel. Az MKP a „szövetkezetesítési" törekvésekkel nem értett egyet, mert — mint Mód Aladár megállapította — „ ... semmiféle formában nem viszi előre az összmunkásság céljait... az újjáépítés jelenleg ezen az úton megoldhatatlan volna... csak hátráltatja előrehaladásunkat, felségesen ijesztgeti a tőkét, igazolja azokat, akik M Pl Archívum. 39/1. 34 Debreceni Faipari Munkaszövetkezet, Debreceni Műmalom Munkaszövetkezet. 35 Az Uhri Testvérek Autókarosszéria és Gépgyár üzemi tanácsa 1945. április 16-i kibővített ülésén a gyár szövetkezeti tulajdonba vételéről döntött, Uhri Zsigmond a szövetkezesítést tárgyalási alapnak elfogadta. (OL Uhri Testvérek ir. sz. n. — Pl Archívum. „Ikarus" gyára ir.) Az EMAG Gazdasági Gépgyár Rt. albertfalvai gyárát is szövetkezeti tulajdonba vették, amit az IpM B/50 340. sz. határozata megerősített. A vállalatot az üzemi bizottsággal karöltve MKP—SZDP-tagokból álló kollektíva vezette. (Pest-Nórád m. ÁL Alberfalvai község ir. 1945—454.) A Bosch Róbert Kft.nél is hasonló törekvések voltak. (Pl Archívum, 2/16—93.) •