Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)

adatok bizonyítják, az első bizottsági tagok illegális kommunisták, szociáldemokrata funkcionáriusok, főbizalmiak, bizalmiak, szervezett munkások, a kommunistákkal és a szociáldemokratákkal szimpatizáló kiváló szakmunkások, az ellenállási mozgalomban a kommunista és a szociáldemokrata munkásokkal együtt dolgozó, haladó értelmiségiek voltak. Az üzemi bizottságok összetételében jól tükröződött az országban végbement politikai fordulat, a munkásosztály társadalmi helyzetének és szerepének megváltozása. Az üzemi bizottsági tagok a politikai képzettség, az eszmei színvonal, a munkásmozgalmi iskolázottság különböző fokán állottak, tevékenységük során a munkásmozgalmon belüli különböző áramlatok is kifejezést nyertek, mégis, az üzemi bizottságok, összeségükben, a munkásosztály forradalmi szervei voltak, amit szervezeti kiépülésük és összetételük, méginkább konkrét tevékenységük, a forradalmi átalakulásban játszott szerepük bizonyít. 1945 februárjára — bár az ország teljes felszabadítása, és így az üzemi bizottsági hálózat kiépülése még nem fejeződött be — a fasisztáktól megtisztított területek üzemeiben, intézményeiben általánossá vált a munkásosztály új típusú szerve: az üzemi bizottság. Kialakultaik azok a vonások, melyek ezeket a szerveket jellemezték és bizonyos fokig megkülönböztették a. többi munfcásszervezettől. Az üzemi bizottságok minden más munkásszervezetet — bizalmi testületet, üzemi pártszervezetet — megelőzve jöttek létre, és üzemi elveken épültek fel. Létezésük, működésük egésze kezdettől fogva ahhoz az üzemhez, vállalathoz, bányához, létesítményhez kapcsolódott, amelynek kollektívája létrehozta. Életrehívásukban az üzem, a vállalat összes alkalmazottja részt vett — tehát nemcsak a munkások vagy csiak a tisztviselők —, s a munkásságnak nem csupán egy rétegére — pl. csak a szervezett munkásokra — támaszkodtak. így az adott termelési egység összes alkalmazottját képviselte, függetlenül az üzemi beosztástól, a dolgozók pártállásától, szervezettségétől. Az üzemi bizottságok első programjai, intézkedései ^ A felszabadulást követő első hónapokban — 1944. október—1945. január — a munkásbizottságok saját elképzelésük és koncepciójuk alapján határozták meg programjukat, tevékenységük irányát. Mint tudjuk, többségük helyesen határozta meg a feladatokat, melyek között elsőnek és legfontosabbnak tekintette a termelés feltételeinek megteremtését, a termelőerők szakadatlan fejlesztését, a munkafegyelem helyreállítását. Hasonló hangsúlyt kapott a gyárvezetés ellen-