Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)
Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)
reskedelem — részben a pénzintézetek — területén létrejött üzemi bizottságok valósították meg. 29 Az ipari üzemi bizottságokban kezdettől fogva abszolút többségben foglaltak helyet a fizikai munkások. 30 A munkások mellett mindenütt ott találjuk az értelmiség képviselőit is. Bár a Horthy-rendszert és a tőkéseket nagyrészben kiszolgáló műszaki és adminisztratív értelmiséggel szemben — különösen a vidéki üzemekben, bányákban — ellenséges volt a munkásság hangulata, az üzemi bizottsági tagok és a munkások vezetői felismerték, hogy a termelés irányításában és a műszaki kérdések megoldásában feltétlenül támaszkodni kell az értelmiségnek arra a részére, amely hajlandó az új helyzetben az ország és a haladás érdekeit szolgálni. Kevés üzemi bizottság akadt, amelyik az értelmiséget teljesen kizárta volna a vezetésből. Az általános gyakorlat éppen ennek az ellenkezőjét mutatja:. Az első időszakban, a termelés érdekére hivatkozva, az is előfordult, hogy az üzemi bizottságokba beválasztották a tőke képviselőjét, a vezérigazgatót, az igazgatót, a tulajdonost stb. is. 31 Ebben közrejátszott a nemzeti összefogást hirdető általános demokratikus program hibás értelmezése, mely szerint a munkások és a tőkések együttműködését a munkásszervekben is a legközvetlenebb formában kell megvalósítani. Sok helyütt az igazgatók beválasztásakor abból indultak ki, hogy a munkásság ellenőrző szerepe a tőkés tevékenysége felett így lesz eredményesebb. Részvételük azt is mutatta, hogy a munkásság körében tovább él az „úr" iránti lojalitás. A legtöbb helyen a munkásság vezetői ugyanakkor azt is felismerték, hogy a termelés megindításához szükség van még a tőkések műszaki tu59 A munkásellenőrzésnek kezdetben más formái is előfordultak. A Viharsarok számos yzemében, Orosházán, Hódmezővásárhelyen és Gyulán termelési biztosok, politikai biztosok végezték ezt a feladatot. A termelési biztosokat az esetek döntő többségében a helyi kommunista pártszervezetek nevezek ki. Hódmezővásárhelyen „Az üzemekhez 18 politikai megbízottat neveztek ki" (Pl Arch. 39/1.), OrosháEán ,,A cég terhére bizalmiakat nevezett ki a párt". (Uo.) Erről számolt be az Első Orosházi Hengerműmalom alkalmazottainak Kiss Ferenc bizalmi az „üzemi tisztikart" választó gyűlésen is. (3. sz.) Gyulán az üzemekhez biztosokat neveztek ki. (Gyulai ÁL Gyulai NB 1945. TV. 13.) Szórványosan az ország más részében is találkozunk ezzel a jelenséggel. Az Ózdi Vasműhöz az MKP helyi vezetősége először egy munkásigazgatót nevezett ki az igazgató mellé, ellenőrzés végett. 1945. Január 27-én a munkáspártok a fenti funkció betöltésére bizottságot neveztek ki. A bizottságba három tagot az MKP (17. sz.), három tagot pedig az SZDP delegált. (Kirschner Béla—Rácz Béla: Az ózdi Vasmű története a felszabadulás időszakában I—n. Századok. 1963. 3. és 4. sz.) Az üzemi tanácsot csak február folyamán alakították meg. (41. sz.) A pénzintézeti üzemi bizottságok ellenőrző tevékenységéről lásd Jenéi Károly: A pénzintézeti üzemi bizottságok működése 1945—1948-ban. Levéltári közlemények XXXI. évf. 1961. 30 Ez természetesen csak a termelő vállalatokra, üzemekre vonatkozik. A hivataloknál, intézményeknél, vállalatok igazgatóságainál stb. az üzemi' bizottságok tisztviselőkből, a hivatali személyzetből alakultak. 31 Pl. a Magyar Pamutipar Rt.-nél, a Szegedi Grácia Cipőüzemnél, az Uhri Testvérek Autókarosszéria-gyárnál, a Sorg Antal Építőipari Rt.-nél, a Stühmer Frigyes Rt.-néi stb.
