Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)
Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)
bizottságok munkájának irányításában a felszabadulás időszakára vonatkozik. A közigazgatás "új jászervezése, az üzemi bizottságok, és a szakszervezetek megerősödése, továbbá a nemzeti bizottságok hatáskörének szűkítése az 1945. január 4-i 14/1945. sz. kormányrendelet alapján a nemzeti bizottságok szerepének csökkenéséhez vezetett országos és üzemi viszonylatban egyaránt. A közvetlenül a felszabadulás után kifejtett — rövid időre szóló — tevékenységük az üzemi bizottságok létrehozásában és munkájuk támogatásában azonban így is igen nagy politikai jelentőségű volt. Az üzemi bizottságok összetétele és politikai arculata Az ideiglenes kormány megalakulása után a Debrecenben székelő Iparügyi Minisztérium hamarosan hozzálátott az ipari termelés szervezéséhez. Az iparügyi miniszter a felszabadult területeken felkereste a fontosabb ipari létesítményeket (9. sz,), és segítséget, támogatást nyújtott a termelés megindításához. Az Iparügyi Minisztérium tevékenysége azonban ekkor még elsősorban az üzemi bizottságok működését szabályozó kormányrendelet-tervezet kidolgozásának munkálataira terjedt ki. A helyi erők aktív kezdeményezésének és a munkáspártok, a szakszervezetek, a helyi hatalmi szervek támogatásának eredményeképpen az üzemi bizottságok szervezeti kiépülése rendkívül gyors ütemben ment végbe. A különböző hatások ugyanakkor sok sajátos vonást kölcsönöztek e munkásszerveknek. Igen szembetűnő ez például az üzemi bizottságok megválasztásának módjában, mely az első időben igen eltérő volt. 28 Az üzemi bizottságok egy részét az üzem dolgozói már a felszabadulást közvetlenül követő időszakban is titkos vagy nyílt szavazással választották meg, ez a választási forma mégis csak később vált általánossá. Jellemző, hogy ezek a speciális munkásszervek nemcsak az ipari, és a bányavállalatoknál, hanem egyéb intézményekben, hivatalokban, közintézményekben (kórházakban, egyetemeken, iskolákban, fürdőkben, klinikákon stb.), sőt még a színházakban (70. sz.) is létrejöttek. A munkásellenőrzést azonban csak az ipar, a bányászat és a ke28 Sok helyen önkinevezéssel alakultak meg az üzemi bizottságok, mint pl. a Szegedi Kenderfonógyárban (1. sz.), a Roessemann-Harmatta Gépgyárban (115. sz. legendája), a MOLAJ-nál (OL MOLAJ üt>. ir. 1945/46/sz. n.). Számos helyen a munkáspártok, a szakszervezetek, a nemzeti bizottságok, a polgármesteri hivatalok nevezték ki az üzemi bizottságokat. Ilyen kinevezések általában az elhagyott üzemekben fordultak elő.
