Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)
Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)
kört adjanak, és bízzák reájuk annak eldöntését, hogy „kit tartanak alkalmasnak és méltónak a gyárak és üzemrészek vezetésére". 240 Az 1946. szeptember 21-én tartott rendkívüli szakmaközi aktívagyűlésen éles bírálat érte az iparügyi minisztert azért, mert jóllehet a termelési bizottságok tanácskozásán bejelentette az üzemi bizottsági rendelet átdolgozását, a rendeletet mégsem adta ki. Ugyanezen az aktívagyűlésen Apró Antal, a munkásellenőrzés fokozása érdekében, javasolta, hogy az üzemi bizottságok egyik tagja a vállalatok igazgatóságában teljes jogú igazgatósági tagként vegyen részt. Az üzemi bizottsági tagok a kialakult gyakorlat szerint az igazgatóság ülésein szavazati jog nélkül vettek részt, döntési joguk nem volt, s gyakori volt az is, hogy „a tőkések vagy korrumpálták, vagy teljesen elszigetelték, vagy meg sem hívták őket" az igazgatósági ülésekre. 24 ' 1 A MAVAG kommunista pártszervezete, az MKP III. kongresszusa elé terjesztett javaslatában, még az említett szakmaközi aktívagyűlósen elhangzottaknál is szélesebb jogkör biztosítását tartotta szükségesnek. Az üzemi bizottságnak — hangsúlyozta a javaslat — intézkedési és rendeletkiadási joga legyen. Az állami és a közüzemi üzemi bizottságokat is hatáskörükben erősíteni és nem gyengíteni kell, valamint mindkét oldalról büntető szankciók alkalmazásáról is gondoskodni kell, a szabotázs és a korrumpálódás megakadályozása érdekében. 242 Az MKP III. kongresszusán azonban igen jelentős esemény következett be: napirendre került a tőkés termelési viszonyok felszámolásának a kérdése. A pártvezetőség ezért, már a leendő szocializmus várható viszonyaiból kiindulva, a népgazdiaság centralizált irányítását tartotta követendő célnak, ós ebben a koncepcióban az üzemi bizottságok szerepének már nem volt azonos jellege azzal, amit akkor még betöltöttek, s amit kibővíteni kértek. Az államosítás után az „igazgatóság" szerepét, a vállalatvezetést a munkásosztály megbízottai veszik át, s akkor az üb-knek is másként kell majd tevékenykedniük. Az MKP főtitkára ezért, e meggondolás alapján, kongresszusi referátumában ellenezte az üzemi bizottságok követelésének a teljesítését. Elegendőnek tartotta az üzemi bizottságok részére az 55 000-es rendeletben biztosított jogokat. 243 A kongresszuson több felszólaló, köztük a Szakszervezeti Tanács főtitkára, egyetértett az üzemi bizottságok követelésével, s mivel az üzemi bizott240 Pl Arch. 2/16—97. 341 PI Arch. 2/16—2. ^'Bp-i PB Arch. MAVAG 1—1946/3. 243 A népi demokrácia útja. Az MKP m. kongresszusának jegyzőkönyve. Bp., 1946. 20. old.
