Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)

könyörtelen visszaverését követelte.

230 A Magyar Fémlemezipari Rt. üzemi bizottsága és munkássága a textilcsempészek ellen könyörtelen megtorló intézkedéseket kért a miniszterelnöktől. A Friedrich Siemens Művek, az Oetl Gépgyár és Vasöntöde s a legtöbb gyár üzemi bizottsága követelte a „lerongyolódott fizikai és szellemi munkások" cipő- és ruhaellátásának sürgős megoldását. Mivel az árak emelkedéséhez részben a tőkések tevékenységének elégtelen ellenőrzése is hozzájárult, a nagy-budapesti gyárak üzemi bizottsági elnökeinek és szakszervezeti vezetőinek 1946. november végén tartott értekezletén a Szakszervezeti Tanács felhívta a munkásellenőrzés szerveit, ,hogy a vállalatok árvetéseit fokozottabban ellenőrizzék.

231 Amikor 1946. október végén megkezdődött az áremelkedés, a Szakszervezeti Tanács állandó ostromnak volt kitéve. Az üzemekből szünet nélkül érkeztek a munkásküldöttségek, és követelték, hogy a Szaktanács járjon közbe: a béreket arányosítsák az árakhoz. A munkabérkérdésben érdekelt másik szerv — a GYOSZ — ugyanis a követelések teljesítését rendszerint azzal hárította el, hogy a magasabb béreket a gyárosok szívesen megadnák, a szakszervezetek azonban ehhez nem járulnak hozzá.

232 A gyárigazgatók magatartása, az üzemi bizottságok tagjai előtt tett az ár- és bérszínvonal egyensúlyának megbontását célzó kijelentései a munkások kevésbé öntudatos rétegét irreális bérkövetelésekre vezette, és ez a kollektív szerződések be nem tartásának irányába hatott. A Szakszervezeti Tanács mindezek ellenére szilárdan kitartott álláspontja mellett, hogy a bérfront áttörése a stabilizáció eredményeinek veszélyeztetésével egyértelmű. A Szaktanácsban ezt a szilárd álláspontot elsősorban a kommunisták képviselték, akiket ezért „munkásárulóknak" neveztek egyes demagógok, akiknek teljesen mindegy lett volna, mit eredményez egy át nem gondolt döntés, a béremelések lavináját zúdítva a stabilizációra. A jobboldali szociáldemokraták például az egész bérezési rendszert „a kommunisták rossz munkájának tulajdonították".

233 Az idő az MKP által képviselt szilárd gazdaságpolitikát igazolta. Az áremelkedések az 1946. november végén és december elején érvényesített árcsökkentések következtében megálltak. A kollektív szerződések hibáit pedig kijavították. A segédmunkások, egyes szak230 Szakszervezeti Közlöny, 1946. november 28. 231 SZN 1946. november 22. 232 A Chinoin-gyár vezérigazgatója 1946. november 13-án az üzemi bizottságnak elküldött jelentésében nem minden célzatosság nélkül hangsúlyozta, hogy „a munkások és tisztviselők íizctése az árnivóhoz képest alacsony". OL Chinoingy. üb. i. ir. sz. n. 233 Szakszervezetek bérpolitikája. Bpest, 1948. 7. o.