Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)

Tolna megye

TOLNA MEGYE BEVEZETÉS Tolna megye XVIII. századi területe csak egy­két helyen tér el a megye mai területétől. A XX. században Bedeg, Kér, Kánya és Tengőd községeket Somogy megyéhez, Kismányokot pedig Baranya megyéhez csatolták. A megye földrajzilag két tájra osztható: északi része a Fejér megyéből lenyúló Mezőföld, a déli része pedig dombvidék: a Hegyhát és a Völgység. Fényes Elek 1836-ban a következő­képpen írt a megyéről: „Tolna, a szüntelen változó vidékjei miatt, a legkellemetesebb magyar országi megyék közé tartozik. így a földvári járás, az az a vármegyének mintegy harmada, nagyrészt róna; melly rónaságot nómelly elszórt dombsorok, a szekszárdi s a Dunát kísérő alacsony hegyek szakítják félbe. A Kapós és Sárvíz közt fekvő vidék, megyének valamivel több mint harmada, szám­calan erdővel s szőlőkkel koszorúzott hegyek­kel s völgyekkel változik. Végre a dombóvári járásban fekvő hegyeket tágas völgyek s termé­keny róna mezőségek váltják fel, mellyeket nem csak szántóföldek és rétek, hanem gyö­nyörű vadakkal gazdag erdők is borítanak." 1 Ez a leírás megfelel a XVIII. századi állapot­nak is, azzal a különbséggel, hogy a Sárvíz és a Kapós szabályozása előtt, tehát még az úrbér­rendezés idején is, igen sok posványos, mocsa­ras, terméketlen terület volt a megyében, főként a fenti két folyó, de a Koppány mellett is. A Duna áradásainak különösen Bátaszék kör­nyéke, a Sárköz volt kitéve, az itteni falvak igen sokat szenvedtek a szinte évről-évre megis­métlődő árvizek miatt. 2 A török uralom megszűnte után a megye nagy része pusztaság volt. Már a hódoltság idején is igen sok korábban virágzó falu tűnt el, s a pusztulás betetőz ődött a felszabadító háborúk idején. 3 A törökök kiűzése után Tolna megyé­ben a tengődve élő falvakban átlag 8 —12 család lakott. A telepítések Tolna megyében csak a Rákóczi-szabadságharc után indultak meg nagyobb mértékben. 4 A régi (pl. a Paksy család) és az új földesurak (pl. Mercy Claudius gróf tábornok) elsősorban németeket telepítet­1. Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. Pest, 1836. 2. Bulla Béla — Mendöl Tibor: A Kárpát-medence földrajza. Bp. 1947. 3. Weidlein János: Elpusztult falvak Tolnában és Baranyában. Századok, 1934. 4. Hermann Egyed: Telepítések a XVIII. század­ban. Katolikus Szemle, 1936. tek le birtokaikra. 5 Kísérleteztek ugyan a XVIII. század első felében rácok letelepítésével is, mint pl. Jány Jakab bátai apát és Esterházy Pál Pincehelyen, de ezek a telepesek elszéledtek, s helyükre aztán németek, illetve magyarok költöztek. A telepítések következménye, hogy az úrbérrendezés idején a megyében falvanként átlag 40—50 család élt már. Természetesen nem minden régi elpusztult falut telepítettek újra, hanem a pusztán maradt falvak határát az újonnan telepített falvakhoz csatolták, s így Tolna megyében is, mint a Dunántúl északkeleti részén általában, igen nagy faluhatárok alakul­tak ki. Az úrbérrendezés előtt Tolna megye jobbágy­ságának több mint 50%-a szerződés szerint tel­jesítette földesúri szolgáltatásait. A szerződéses községek nagy száma természetes következmé­nye a nagyarányú telepítéseknek: a szerződéses községek többségében németek laktak. A szer­ződések legnagyobb része telepítési szerződés volt, amelyekben a hangsúly a pénzbeli szolgál­tatásokra esett és nem a robotra. A földesúri majorságok nagyobb mértékű kiépítése követ­keztében az 1740-es évektől, az örökösödési háborúk idejétől kezdve állandó a törekvés a robotszolgáltatás növelésére, s ennek folytán igen sok szerződést változtattak meg vagy tettek félre éppen a robotszolgáltatás érdeké­ben (az úrbérrendezés idején 17 községben már csak emlékeztek arra, hogy volt szerződé­sük.) S ennek a következménye az is, hogy az úrbérrendezésig urbárium szerint szolgáló 10 Tolna megyei község az urbáriumát pontosan ebben az időben, 1747 — 1764 között kapta. Az urbárium szerinti robotszolgáltatás általában évi 52 nap volt. Hasonlóképpen súlyos volt a robotteher a „szokás szerint" dolgozó községek­nél is. 14 községben nem volt megszabva a robot, hanem a földesúr kívánsága szerint vol­tak kötelesek annak majorságában dolgozni, de volt két olyan község is, amelyet évi 52 nap­nál több robotra kényszerítettek. 6 Az 1766-os parasztmozgalom ilyen körül­mények között tehát természetesen talajra talált Tolna megyében is, és széles körben bonta­kozott ki, hiszen a jobbágyság fő követelése a robotszolgáltatásnak évi 12 napban való meg­5. Sehmidt János: Német telepesek bevándorlása Hessenből Tolna—Baranya—Somogyba a XVIII. század első felében. Győr, 1939. 6. Lukács Zsófia: A szerződéses jobbágyok helyzete hazánkban a XVIII. század folyamán a Mária Terézia-féle úrbérrendezésig. Bp. 1937.

Next

/
Thumbnails
Contents