Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)
Bevezetés
sük van, és két pozsonyi mérős szántót tekintettek egy kis (magyar) holdnak, vagyis átlag 1200 négyszögölnek. Valójában azonban az egy pozsonyi mérős szántó nem mindenütt volt 600 négyszögöles, hanem a kialakult szokásnak megfelelően kisebb vagy nagyobb is lehetett (500—800 négyszögöl). 13 Ezeknél a körülményeknél súlyosabban estek latba azok a szempontok, amelyek a jobbágyokat a vallomások megtételében, a földesurakat pedig ezek elfogadásában befolyásolták. Általában elmondhatjuk, hogy kevés volt az olyan helység, amelynek lakosai, a földesúr földrablásától félve, a valóságosnál több földet mondtak magukénak; sokszorosan több viszont az olyan, amelyben a nagyobb telekkel járó nagyobb terhek — főként a robot — elkerülése végett a valóságosnál kevesebb földet vallottak be, illetve vonakodtak a nagyobb telkek elfogadásától. (Pl. Zala, Tolna, Pest megyében tudunk ilyen esetekről.) 14 Voltak olyan helységek is, ahol a falu határának szűk volta, vagy egyes határrészek terméketlensége miatt a jobbágyok a második vagy harmadik nyomást a földesúr közeli pusztáján rendszeresítették. Az úrbérrendezéskor a jobbágyok ezt a pusztai nyomást sok helyütt bevallották, és a megyei tisztviselők úrbéres földként írták össze. Az összeírás után azonban számos helységben nem voltak hajlandók a jobbágyok a pusztai nyomást úrbéres földként elvállalni, minthogy így megnövekedtek volna az érte járó szolgáltatások. Korábban ugyanis általában kevesebb szolgáltatás terhelte a praediumon használt földeket, mint a falubelieket. 15 Egyes helyeken az állami adóteher kisebbítésének céljából a jobbágyság és a földesúr, illetve a megye mintegy közös megegyezéssel hagyta ki a telki földek és a jobbágyok egy részét az úrbéri tabellából. Az ilyen esetekre többnyire csak évtizedek múltán derült fény, amikor a jobbágyok számára létkérdéssé vált földjeik úrbéres vagy nem úrbéres volta. 16 13. Varga János: i. m. 13. 1. 14. Vörös Károly: i. m. 369. 1.; Varga János: i. m. 13 — 14. 1.; Eckhart Ferenc: A bécsi udvar jobbágypolitikája 1761 — 1790., Századok, 1956. 1-2..SZ. 90. 1. 15. Varga János: Lm. 19 — 20. 1. 16. így a Zemplén megyei Tárkány község bírájának és lakosainak vallomása szerint az urbáriumba 1774-ben csak 14 telket és 8 zsellért írtak be, a többi 16 úrbéres sessiót ós 37 úrbéres zsellért az akkori megyei bizottság tanácsára adómegtakarítás végett nem adták be. (Országos Levéltár, Abszolutizmuskori Levéltárak, Ministerium des Innern: Ungarn IV. K. 10 047. 131/1852, Bach 1852. ápr. 20-án Bécsben kelt felségelöterjesztóse.) A Munkások Újságja 1848. június 4-i 10. számában a 158 — 159. 1. pedig ezt olvashatjuk: Biharból azt írták, hogy a kétezer lélekszámú községben Különösen az ország északkeleti megyéiben volt gyakori az úrbéresek egy részének eltitkolása. 17 Mindezek következtében az úrbéri tabellákba telki földként általában kisebb területet jegyeztek be, mint amennyit a jobbágyok ténylegesen birtokoltak. A tabellába be nem vett terület nagysága — amint ez a későbbi időben a földesurak és jobbágyok közötti viták, porok, úrbéri regulációk folyamán kitűnik — egyes helyeken a bevallott földeknek csak 10— 12%-át érte el; akadtak azonban olyan helységek is, ahol a kihagyott terület a bejegyzettnek két-háromszorosára rúgott. 18 Leginkább az alföldi megyékben kerültek elő a regulációk alkalmával nagy arányokban ilyen remanenciális földek. A tabellában feljegyzett telki földek és a maradványföldek aránya azonban nem feltétlenül tájak szerint alakult. 19 A tabellákba bejegyzett abszolút számok pontosságát korlátozó körülmények ellenére is összességében mindenképpen nagyértékű az úrbérrendezéskor keletkezett forrásanyag. Ha több-kevesebb fogyatékossággal is, de megismerjük belőle az úrbéres települések nagyságrendjét, mind terület, mind népesség tekintetében, a települések eloszlását, az úrbéres népesség számát, annak a telki földnek a nagyságát, amely után az urbáriumban előírt kötelezettségeit teljesítette, e kötelezettségek mennyiségét, és megtudjuk, hogy kik — megyényi birtokkal rendelkező főurak, néhány holdas kisnemesek, egyházi személyek vagy a kincstár — gyakorolta az úrbéres parasztság felett a földesúri jogokat. Ennek a gazdag és túlzás nélkül nélkülözhetetlennek nevezhető forrásnak országos arányú áttekintése, feltárása mindeddig nem történt meg. Csupán bizonyos kérdésekre, illetve egy-egy területre, egyes helységekre vonatosak 18 úrbéres telek van s csaknem annyi a hatoddózsmások kezén örökös kontraktussal, mivel az urbárium behozatalakor akkori földesuruk azzal biztatta elődeiket: ne vállaljanak kendtek urbáriumos földét, adok ón hatoddézsmára örökösen firól-fira, így adót sem kell fizetniük soha. (Ezt Szabó István: Tanulmányok a magyar parasztságtörténetéből— Bp. 1948 — című munkájában a 340. lapon idézi.) 17. Varga János: i. m. 84. 1. 18. Varga János: i. m. 16. I. 19. Varga János: i. m. 120.' 1. Az úrbéri tabellában feljegyzett ós a ténylegesen jobbágykézen - levő , telki földek területe közti eltérés érzékeltetésére példaként közöljük Rákospalota (Pest megye) 177Ó. évi úrbéri tabellájának-és 1846. évi felmérésének eredményeit. (A mérnöki felméréskor persze azokat a földeket — közlegelőt, káposztás es kenderföldeket — is felmérték, amelyeknek mennyiségét az úrbéri tabellában nem kellett feltüntetni.) Az adatok a következők:
