Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)

Bevezetés

vagy egyházi nemesek — éltek. Az ilyen kuriális helységeket nem vonták úrbérrendezés alá, minthogy ezekben úrbéres szolgáltatásokra kötelezett jobbágyok, illetve földek nem voltak. (Különösen Győr, Komárom, Pozsony, Sopron, Vas és Zala megyében volt számos ilyen kuriális község.) Kuriálisnak nevezték azokat a helységeket is, amelyekben a földjeiket művelő kisnemeseken kívül úrbéres jobbágyok is éltek. Ezekben a falvakban az uralkodó utasítása szerint össze kellett írni a telkes jobbágyokat, házas és hazátlan zselléreket és számukra urbáriumot kellett adni. (Pl. Vas és Zala megyében készültek ilyen helységekről úrbéri tabellák.) Alkalmazták azonban a kuriális jelzőt olyan helységekre is, amelyekben csak jobbágyok éitek ugyan, de a település nem úrbéres jellegű földön, hanem a földesúr kuriális földjén keletkezett. Az ilyen, általában nem nagyon régi településű helységekben élő jobbágyok helyzete csupán az adózásban tért el a rendes jobbágyközségekben élőkétől. A kuriális helységek lakói ugyanis csak a földesúrnak adóztak, egyházi tizedet azonban nem adtak. A földesúrnak járó termény hányad az ilyen falvakban ötöd, heted, nyolcad vagy tized volt. Ezeket a falvakat a megyék a XVIII. század közepétől mindinkább állami adózás alá vetették és az úrbérrendezésbe is bevonták. (Pest megyében pl. 35 ilyen kuriális helység került úrbérrendezés alá; közülük 21 hetedet, 2 nyolcadot, 12 pedig tizedet adott a földesúrnak.) Előfordult azonban, hogy a vegyesen nemesek és jobbágyok vagy tisztán jobbágyok lakta kuriális helységek el tudták kerülni állami adó alá vonásukat. Ezeket a helységeket azután vagy egészen figyelmen kívül hagyták a rendezéskor az összeírok, vagy csupán zsellérként vették fel a tabellába a bennük élő jobbágyokat, tekintet nélkül földjük terjedelmére. A pusztákra (praediumokra) jellegüknél fogva általában nem terjedt ki az úrbérrendezés. Néhány esetben azonban megtörtént — pl. Somogy megyében —, hogy egyes praediumokról is készítettek tabellát. Az úrbéres parasztok lakta helységek tehát általában szinte teljes számban összeírattak a rendezés folyamán. Fel kell tennünk azonban azt a kérdést is, hogy maguk az úrbéresek és földjeik a rendezés céljának megfelelően teljesen hiánytalanul számbavétettek-e a szabályozás véghezvitele során. Nem kétséges, hogy mint általában minden hasonló jellegű adatfelvételnél, itt is nehézségek adódtak a munka folyamán. Bár a kiadott urbárium és a rendezést végző biztosok, illetve megyei megbízottak számára készített instrukció sok kérdést tárgyalt és szabályozott, még mindig maradtak szabályozatlan vagy nem eléggé tisztázott, többféleképpen magyarázható, érthető kérdések. Részben ezek miatt, részben pedig a jobbágyok és földesurak magatartása következtében az úrbéri tabellák természetszerűleg nem teljesen híven tükrözik a valóságos helyzetet. A földre vonatkozó adatok pontosságát erősen korlátozta az a körülmény, hogy ezek nem tényleges felméréseken alapultak. A helységek többségében a jobbágyoknak a földesúr vagy megbízottai jelenlétében tett vallomásai alapján írták be a területnagyságokat, s legfeljebb próbamérést végeztek, ha a földesúr vagy a jobbágyság kívánta. A bőhatárú helyeken, ahol csak több óv elteltével vetették be ugyanazt a határrészt, a jobbágyok maguk sem tudták pontosan megmondani a parlagon maradt részek terjedelmét. A helységek kisebb részében a földesurak már az úrbérrendezést megelőző időben felmérették a jobbágyföldeket; ezekben a helységekben az úrbérrendezést végző tisztviselők a felmérés alapján készült házi összeírásokat használták. (Még ezek a felmérések sem voltak egészen pontosak, mert a későbbi felmérések ezekben a helységekben is kilenc, tíz százalékkal több földet találtak.)

10 Néhol egyszerűen azért nincs feltüntetve a jobbágyok telki földjeinek teljes területe, mert a föld gyenge minőségét a földesúr bizonyos mennyiségű terület hozzáadásával ellensúlyozta anélkül, hogy ezt a többletet felvétette volna az úrbéri tabellába.

11 Bizonyos — aránylag kis mennyiségű — ténylegesen jobbágykézen levő föld meg azért maradt ki az úrbéri tabellákból, mert a rendezést végző megyei tisztviselők a zsellérföldek beírásában nem követtek egységes gyakorlatot. Az 1/8 teleknél kisebb földet bíró és így zselléreknek minősített parasztok földjét ugyanis egyes megyékben, illetve helységekben felvették a tabellába — vagy mint a zsellérek birtokát az ő nevük mellett, vagy mint a telkes jobbágyok földjét növelő földet —; másutt viszont csak a zsellérek nevét jegyezték fel a tabellában, földjüket azonban nem. (Ez utóbbi fordult elő ritkábban.)

12 Nehézségeket okozott a szántók terjedelmének megállapításában az is, hogy a mértékegységül használt „hold" a helyi viszonyoktól, szokásoktól függően más-más nagyságú területet: 1200, 1800, sőt esetleg 2400 négyszögölet jelölt. Ezért az összeírok inkább azt tudakolták a jobbágyoktól, hogy hány pozsonyi mérő veté10. V. ö. Varga János: A jobbágyi földbirtoklás típusai és problémái 1767-1849. Bp. 1967. 11-12. 1. 11. Varga János: i. m. 122. 1. Ilyen esetek fordultak elő pl. Vas megyében a Batthyány birtokokon. 12. Varga János: i. m. 17. 1.