Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)
Somogy megye
kajának, hg. Esterházy Miklósnak 1767-ben összeírt úrbéres földje Somogyban 17 174 hold. A török kiűzése után telepedett le a megyében a Niczky család is. Bár a XIII. században már voltak itt birtokos ősei, birtokjoguk a századok folyamán elenyészett, s Niczky Györgyöt csak feleségének, Svastich Juliannának a berzenoei uradalomhoz fűződő joga hozta ismét Somogyba. Fia, Kristóf szintén házassága révén egészítette ki örökölt birtokát: Jankóvics Katalin kezével megkapta a család Kaposvár fölött fekvő földjeit. Az időközben kihalt vagy jogfosztott családok gazdátlanul maradt birtoka a kincstárra szállt, vagy királyi adományozás tárgya lett. A kivégzett Nádasdy Ferenc óriási birtokainak Somogy megyei részét pl. Széchenyi György — 1685-től esztergomi érsek — vásárolta meg a kincstártól. 15 Az óriási Somogy megyei Széchenyi birtok az úrbérrendezés idején Széchenyi Zsigmond tulajdonában volt. A megyében összeírt úrbéres birtoka 30 505 hold. A királyi adományozásoknak s a neoaquistica commissio nem mindig jogszerű határozatainak eredményekónt a visszafoglalt megye területének nagy részén idegen, új földesurak osztoztak. De Prie őrgróf, gr. Harrach, gr. Rindsmaul Somogy legnagyobb birtokosai közé tartoztak az 1720-as években. A XVIII. század első fele azonban — mint Szekfű Gyula jellemzi: ,,a nagy birtokszerzők kora" — még újabb jelentős változásokat is hozott a megyei birtokok megoszlásában. De Prie őrgróf falvait Festetics Kristóf vásárolta össze (csurgói uradalom), kiegészítve ezzel a Festeticsek 1720 előtt is jelentős birtokállományát (a balatonkeresztúri és toponári uradalmat) s így Somogy legtekintélyesebb földesurainak sorába lépett. 16 Festetics Kristófnak, a keszthelyi ág megalapítójának és fiának, Lajosnak együttes úrbéres birtoka Somogyban 18 778 hold volt. A gr. Harrach birtokokat Hunyadi József szerezte meg még 1736 előtt, s így a család régi somogyi birtokát a kéthelyi uradalommal növelte tekintélyesre. Br. Hunyadi János (József unokaöccse) 1767-ben már több mint 12 000 hold úrbéres gazdája. A középbirtokos nemesség megoszlása is változott, gr. Rindsmaul birtokából pl. a Gyulai Gaál család és a Czinderyek egészítették ki földjeiket. 17 Házasodások révén új területekkel 15. Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gr. Széchényi család története. Bp. 1911. 16. Szabó Dezső: A herceg Festetics család története. Bp. 1928. 17. Az Esterházy, Niczky, Hunyady, Gaál és Czindery családok birtoktörténeti adatait Baranyai Béla i. m.-ból vettük. nőtt egyes szétágazó családok osztatlanul kezelt birtoka (Lengyel, Perneszy család), másutt elaprózódott az ősi föld (pl. a Mérey, Sárközy családnál). A kisnemesség, mint már a XV. században is, Szakácsi, Vid, Páhó, Kisfalud, Túr és Déd kuriális helységekben tömörült. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés idejére tehát már megszűnt a török utáni birtokjogi bizonytalanság, rendeződtek a megye birtokviszonyai, s kialakult Somogy új birtokos nemessége. A betelepítések folytán kiegészült az úrbéres népesség, s így újraéledtek a török háború miatt megbomlott feudális társadalmi viszonyok Somogy megyében. Mária Terézia a somogyi úrbérrendezési munkák irányítására Győry Ferenc helytartótanácsost és Szvetics Jakab személynököt küldte ki 1766 júliusában 18 . A rendezés irányítását és ellenőrzését később gyakorlatilag a két biztos közül csak Győry Ferenc látta el. A megye 1766. november 24-én fölterjesztett javaslatára a királynő december 4-én kelt rendeletével Somogy megye szántóföldjeit és rétjeit három osztályba sorolta, szántóból 22, 24 illetve 26 holdat, rétből pedig 8, 10 illetve 12 szekér nagyságot rendelve egy egész telekhez. Ezután került sor a megyében az úrbérrendezés végrehajtására. A végrehajtási munkák 1767. január 23-tól 1767. október 30-ig tartottak. Ellenállást inkább a parasztok mutattak az egységes urbárium bevezetésével szemben — állapítja meg Győry királyi biztos 1767. augusztus 4-én az úrbéri bizottsághoz írt jelentésében. 19 A Festetics birtok úrbéreseinek ellenállásán kívül Győry biztos részletesen beszámol a Niczky birtokhoz tartozó Berzence mezőváros lakosainak ellenállásáról. Ezek, mivel szerződéses jobbágyok voltak, nem adták „kezök kereszt vonyását" az előzetes összeírások hitelesítéséhez, sőt mikor a rendezés végrehajtásához katonaságot hívtak segítségül, az erdőbe vonultak. Csak akkor jöttek elő, amikor a királyi biztos a gazdák távollétében házról házra járva mégis megkezdte az összeírás végrehajtását. Vezetőjük, Ferencsics János azonban továbbra is az erdőben maradt, s elfogatása esetére a helység a tiszttartóhoz írt levelében Berzence pusztánhagyásával fenyegetőzött. 20 Hogy azonban a földesurak ellenállása sem volt minden esetben passzív, arra Csicsó és 18. Országos Levéltár, Helytartótanácsi Levéltár, Dep. urbariale, Acta urb. com. Simighiensis 1766. július 29. 19. Uo. 1767. augusztus 4. 20. Uo. 1767. július 12. (V. ö. Szántó Imre: A -parasztság kisajátítása és mozgalmai a dunántúli Festetics-birtokon. 1711-1850. Bp. 1954. 97. 1.)
