Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)
Somogy megye
össze. 7 Ez a lélekszám még a megye XVIII. századi nagy kiterjedéséhez képest is jelentékeny, ha a török hódoltság utáni pusztulással vetjük egybe. 1555-ben kezdődött Somogyban a török háborúk korszaka s 1689-ig, a megye teljes visszafoglalásáig állandó pusztítás színhelye volt Somogy. A nemesség elmenekült, csak a parasztság és a hozzá szegénységben hasonló kisnemesek egy része maradt hű a földhöz, és vállalta a majdnem másfél évszázados török szolgaság jármát. „Populus cum plebe servituti et vasalligio . . . hostis subjectus gemuerit" állapítja meg a nemesség vizsgálat ügyében 1730. dec. 2-án a helytartótanácshoz írt megyei fölterjesztés. 8 De a hódoltsági területen sínylődő jobbágy nemcsak a töröknek adózott: a végekre menekült nemesség is megkísérelte érvényesíteni földesúri jogait, s ahol lehetett, beszedetni az adókat az amúgy is kifosztott lakosságtól. E nyomasztó helyzetben a jobbágyok rendszeres gazdálkodásra nem gondolhattak, s a már megmunkált, használhatóvá tett földek is elvadultak. A pusztulásról közöl adatokat egy 1764-ből kelt, Babócsa vidékéről írt török parancsnoki jelentés, mely szerint „amely faluban azelőtt 50 ház volt, most jó, ha 15—20 ház van." 9 A megye nemessége elmenekülvén, szünetelt a megyei közigazgatás és jogszolgáltatás, az önálló nemesi Somogy vármegye gyakorlatilag megszűnt. Az 1596. évi VII. dekrétum 41. pontja közigazgatásilag egybekapcsolta Somogy megyét Zalával. A megye közigazgatási önállósága csak 1715-ben állt ismét helyre, 10 a kuruc harcok után, melyek még a török korból megmaradt lakosságot is megritkították. A kihalt vidékek benépesítésére állami és földesúri telepítés kezdődött 1720 után. BelsőSomogyba főleg Württemberg környéki németek települtek, s meghonosították a megye homokos területein a dohánytermesztést. Szórványosan hoztak német telepeseket a megyének Tolnával és Baranyával határos vidékére is. 11 A külföldi telepesek mellett számottevő volt a belső bevándorlás, a sűrűn lakott, szűk határú északibb megyék lakosságának áttelepülése Somogy elpusztult népének helyébe. 7. Az első magyarországi népszámlálás (1784 — 1787). Szerk. Danyi Dezső ós Dávid Zoltán. Bp. 1960. 8. Országos Levéltár, Helytartótanácsi levéltár, Acta Nobüium Com. Simigh. Fasc. 1968. 9. Magyarország vármegyéi és városai. Somogy vármegye. Szerk. Borovszky Samu. Bp. 1900. 10. Az 1715. évi 86. tc. alapján. 11. Schmidt János: Német telepesek bevándorlása Hessenből Tolna — Baranya—Somogyba a 18. század első felében. Győr 1939. A török világ elmúltával, a XVII. század végén s a XVIII. század első évtizedeiben alakultak ki azok a birtokviszonyok, amelyek a megyei úrbérrendezés irataiból elénk tárulnak. Az egyházi birtokosok régi jogait az Űjszerzeményi Bizottság általában elismerte. Az úrbérrendezés során Somogyban összeírt egyházi földesurak közül legjelentősebb birtokai az I. István által alapított veszprémi püspökségnek voltak (14 293 hold úrbéres föld), a megye északkeleti sarkában. A megye másik legnagyobb egyházi birtokosának, a fehérvári őrkanonokságnak szintén Somogy északi felében voltak birtokai. Az úrbérrendezéskor összeírt úrbéres földje 7553 hold volt. A fehérvári őrkanonokság (custodiatus) az I. István által alapított fehérvári káptalannak egy tisztsége volt. A custodiatus és a káptalan birtokainak szétválási időpontját nem ismerjük, az egyes helységek földesuraként azonban már a XXV. századi oklevelekben megkülönböztetve szerepel a káptalan ós az őrkanonokság. 12 A török idők után a régi birtokos famíliák leszármazottai is igyekeztek érvényesíteni jogaikat. Visszatelepültek a megyébe a már a XV. század óta köznemesi birtokosként ismert Mérey, Lengyel, Zichy s a megyei életben évszázadokon át igen jelentős Perneszy család leszármazottai. 13 A Batthyány család, mely a XVI. században már birtokot kapott megyénkben, nagy kiterjedésű somogyi birtokait főleg a török háború után szerezte. A Batthyányak Somogy megyei úrbéres birtoka az 1767. évi rendezéskor 7381 hold. A megyében fekvő uradalmak a család hercegi ágának tulajdonában voltak. A mozsgói uradalmat (Somogy és Tolna megyében) gr. Batthyány Ádám, Batthyány Lajos nádor és Károly herceg apja 1700-ban kapta királyi adományként, ellenszolgáltatásul a török felszabadító harcokban vállalt súlyos költségeiért. Az uradalom 1742-ben Károly hercegé lett. 14 A sellyei uradalmat (Somogy és Baranya megyében) 1747-ben vásárolta Batthyány Lajos nádor Abensperg grófnő utódaitól. Az ő halála után, 1766-ban fiáé, Ádámé lett. A már a Hunyadiak korából ismert birtokos Dersffy család földbirtokából alapozta meg 1611-ben gróf Esterházy Miklós nádor az Esterházyak Somogy megyei nagybirtokát, Dersffy Orsolyával kötött házassága révén. Dóduno12. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. kötet. Bp. 1894. 13. Csánki Dezső: i. m. és Baranyai Béla: Somogy vármegye nemes családai. Bp. ó. n. 14. A Batthyány család birtokaira vonatkozó adatokat Zimányi Vera: A herceg Batthyány család levéltára (Levéltári leltárak 16. sz. Bp. 1962.) c. repertóriumából vettük.
