Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)
Somogy megye
SOMOGY MEGYE BEVEZETÉS Somogy megye a Dél-Dunántúl közepén meglehetősen zárt földrajzi egység. Természetes határa északról a Balaton, délről a Dráva; nyugatról Zala megye, kelet felé Tolna és Baranya határolja, északkeleten Fejér (régebben Veszprém) megyével szomszédos. Földrajzi különállósága, különböző tájegységeinek összhangja miatt Somogyországnak is nevezik. Mai területe (6078 km 2 ) kisebb a Mária Terézia-kori megye területénél. (1785-ben 114,60 osztrák négyzetmérföld, 1 vagyis 6595 km 2 volt. 2 ) Az úrbérrendezés során összeírt 297 helység közül összesen 48 tartozik ma más megyéhez: 8 összeírt község Zalához került, 39 Baranyához, 1 pedig Fejér megyéhez. 3 A Mária Terézia-kori állapothoz képest viszont gyarapodott Somogy területe a Sió vonala és Gamásza közti, 1767-ben Veszprém megyéhez számított területtel. Somogy déli felének középső szakaszát (a Nagybajomtól a Dráváig terjedő lapályos területet) kivéve szinte az egész megye hullámos felszínű, dombos vidék. A hegyoldalakon jó bortermő szőlők, a napos dombhátakon gazdag gyümölcsösök haszna könnyítette a somogyi lakosság megélhetését. — A Kaposvártól délre és délkeletre elterülő Zselicség sűrű erdőkkel borított dombjai őrzik leginkább Somogy egykori, hatalmas összefüggő erdőségeinek emlékét. Az úrbérrendezéskor a megye hasznavehető területének egyharmada erdő volt. Az óriási erdőségek a legtöbb helységben biztosították a lakosság számára szükséges épület- és tűzifát: a rendezéskor az összeírt somogyi helységek nagy része fával ellátottnak vallotta magát. -A megye egyetlen nagyobb belső folyója, a Kapós Somogy derekán, a Balaton—Dráva 1. Az adatot Paiugyay Imre: Megyerendszer hajdan és most c. munkájának IV. kötetéből vettük. (Pest 1844-1848.) 2. Edelónyi Szabó Dénes: Magyarország közjogi alkatrészeinek és törvényhatóságainak területváltozásai. Bp. 1928. 3. Zala megyéhez került: Bagola, Belezna, Liszó, Miháld, Sand, Sánc, Surd, Szentmiklós. Baranya megyéhez került: Almamellék, Apáti, Basal, Bóc, Boldogasszonyfa, Bürüs, Cegléd, Csertő, Drávafok, Drávakeresztúr, Drávaszentmárton, Gyöngyösmellék, Hobolya, Kisdobsza, Kistamási, Lukafa, Magyarújfalu, Markóc, Merenye, Molvány, Mozsgó, Nagydobsza, Nemeske, Okorág, Pata, Poklosi, Pettend, Révfalu, Sellye, Szentlászló, Szörény, Sztára, Szulimán, Tótkeresztúr, Tótszentgyörgy, Várad, Viszló, Zádor, Zsibolt. Fejér megyéhez került: Faluhidvég. vízválasztóján ered és keleti irányban haladva meghatározza a nyugat-keleti irányú közlekedés főútvonalát. Völgye Somogy sűrűbben lakott, gazdag vidéke. A megye leghasznosabb vize ma a Balaton. Néhány száz évvel ezelőtt azonban nagy kiterjedésű mocsaraival, bozótos, zsombékos partvidékével nemcsak a mezőgazdaságtól vont el óriási területeket, hanem a közlekedést is gátolta, s a lakosság egészségére állandó veszélyt jelentett. (Fényes Elek közlése szerint még a XIX. század elején is 44 000 hold területet foglalt el a Balaton mocsárvidéke.) 4 A déli határon a szeszélyes, kanyargós Dráva akadályozta a tenger felé irányuló közlekedést, s gyakori, hirtelen áradásaival sok kárt okozott a part menti lakosságnak. Drávakeresztúr lakosai pl. azt panaszolják 1767-ben, hogy alig van év, mikor a Dráva áradásai miatt a vetés fele el nem pusztul. 5 A belső vizek, áradások, mocsarak nagy területeken akadályozták a föld rendszeres megművelését, a megye sok patakjának azonban haszna is volt: nagy számú vízimalom működését tette lehetővé. (Az úrbérrendezést megelőző összeírások egyes helységekben több malomról is számot adnak, pl. Csökölyben 5, Csornán 3 malom működött.) Somogy földrajzi fekvése is hozzájárult évszázados elszigeteltségéhez. Külföldi piacoktól távol esett, jó útjai, használható víziútjai nem voltak. Népes iparűző városai sem lévén, megfelelő belső piac sem alakulhatott ki a megyében, így, bár Somogy termékeny talaja s gazdag legelői: általában a kedvező földrajzi és éghajlati viszonyok kitűnő feltételeket biztosítottak a földművelés és az állattenyésztés számára, a kereskedelem igen kezdetleges volt a XVIII. században s a terményfelesleget még a XIX. század elején is csak a szomszédos megyék nagyobb piacaira vitték (Nagykanizsa, Veszprém, Keszthely). 6 Somogy megyében a XVIII. század végén a II. József-kori népszámlálás 162,871 főt írt 4. Fényes Elek: Magyarországnak, s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. Pest 1836 — 1839. 5. Országos Levéltár, Helytartótanácsi levéltár, Dep. urbariale, Tabelláé urbariales Com. Simighiensis. Drávakeresztúr. 6. Fényes Elek: i. m. Acsády Ignác: Magyarország népessége a pragmatica sanctio korában 1720—21. (Bp. 1896.) c. művében 1715-ben összesen 11 iparos és kereskedő létezéséről tud Somogyban, 1720-ban pedig 44-ről.
