Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)
Komárom megye
lomban). Az érseki szék ebben az időben betöltetlen volt, s ezért az érsekség birtokait a magyar kamara kezelte. Miután Mária Terézia a kamaraelnökhöz intézett rendeletében közölte azt az elhatározását, hogy szabályoztatni kívánja az úrbéri viszonyokat az érsekségi javakban, 1767. április 4-én Érsekújváron úriszéki tárgyalást tartottak ebben az ügyben, s ezen urbáriumot dolgoztak ki a helységek számára. Az úriszék döntését felülvizsgáló megyei ítélőszék ezt 1767. augusztus 26-án elvetette, s úgy határozott, hogy a Csáky Miklós érsek idejében (1751 — 1757) készített urbáriumoknak kell érvényben maradniuk. Az érseki uradalmi ügyész tiltakozását jelentette be az ítélet ellen azon a címen, hogy az földesúri jogoknak kárára van. 12 A királynő újabb, 1768. május 4-i rendeletére 13 azután Balogh János királyi biztos foglalkozott e helységek ügyével is. Megyei tisztviselők meg az uradalmi tisztek bevonásával tervezetet dolgozott ki szabályozásukra. E javaslat nem az egységes urbárium által megszabott telki állományt s az ehhez mért szolgáltatásokat vette alapul. 14 A szokásos teleknagyságok ugyanis a legtöbb érseki helységben meghaladták a megyére nézve előírt telki állomány szerinti teleknagyságokat, a szolgáltatások viszont általában jóval kisebbek voltak, mint az úrbérszabályozás szerint járók. Nem tette egységessé ez a tervezet a telki állományt és a szolgáltatásokat az érseki helységek csoportján belül sem, hanem meghagyta az egyes helységek történetileg kialakult, egymástól eltérő viszonyait. Az eddigi helyzettel szemben csupán azt a változást hozta, hogy a robotnapok számát mindegyik helységben megszabta az egyes teleknagyság-kategóriákba tartozó telkesjobbágyok, illetve a házas és hazátlan zsellérek számára, míg korábban ez nem volt pontosan meghatározva s a jobbágyok a szükséghez képest végeztek robotmunkát, főként fuvarozásokat. A roboton kívül a tervezet az eddig követett gyakorlatnak megfelelően csupán pénzbeli cenzust írt elő, de nem egységesen egy forintot, mint az országos urbárium, hanem helységenként különböző, nagyobb összeget az egésztelek után (Kürtön például 6 ft 60 dénárt, Naszvadon 7 ft 10 dénárt), a résztelkek után arányosan kevesebbet, a zselléreknek pedig egy forintnál kisebb összegeket (pl. Kürtön a némi földdel rendelkező házas zselléreknek 55 dénárt, a földnélküli házas zselléreknek 41 1/2 dénárt). Ez a cenzus szolgált a roboton 12. Estergomi prímási levéltár, Archívum juridicooeconomicum E/236. 13. Országos Levéltár, Helytartótanácsi levéltár, Dep. urb. Collectio resolutionum et intimatorum in urbarialibus. 14. Uo. Acta urb. comit. Comar. 1768. július 21. kívüli összes egyéb úrbéres szolgáltatások (a kilenced és a természetbeni ajándékok meg a fahordás és fonás) megváltásául. Ezt a javaslatot Mária Terézia elfogadta 15 , s elrendelte, hogy ennek megfelelően készítsenek urbáriumot minden érseki helység számára a megyében. 16 A megye ezt el is végezte s 1769 elején megküldte a helytartótanácshoz a 12 érseki helységnek az előírt módon elkészített urbáriumait. 17 Ilyenformán 1769 első hónapjaiban befejeződött Komárom megyében az úrbérrendezés. Jónéhány helység urbáriumába azonban a királyi rendeletben előírt kétigás robot helyett négyigás robotot írtak be a megyei tisztviselők, s ezért a helytartótanács felszólítására ezeknek újabb urbáriumpéldányt kellett kiállítani, kétigás robottal. 18 Az úrbérrendezés során természetesen nem foglalkoztak az egytelkes nemesek vagy nemesi közbirtokosok, illetve kuriális zsellérek által lakott falvakkal, valamint azokkal a csallóközi helységekkel sem, amelyekben papi nemesek laktak. Mint mondottuk, a tatai uradalomhoz tartozó hét örökszerződéses helységről sem készült urbárium; a helytartótanács számvevősége által készített összesítésben azonban megtalálhatók az adataik, így ezekről is tudunk adatsort közölni. Az esztergomi érsekség 12 helysége közül 11-nek urbáriuma vagy legalább előzetes összeírása fennmaradt az esztergomi prímási levéltárban. Mivel azonban ezeket nem az országos urbárium szerint és nem egységesen szabályozták, adataikat kénytelenek voltunk átszámítani, hogy egymással és a megye többi helységével összevethetők legyenek. Ezért adatsoraikat külön csoportban, a megye többi helysége után közöljük. Az 1773. évi hivatalos helységnévtárban feltüntetett 4 mezőváros, 82 falu, 3 kuriális község (összesen 89 helység) közül adatsorunk van a 4 mezővárosról (Tata, Tóváros, Nagymegyer és Guta), meg 71 faluról (összesen 75 helységről). A helységnévtárban is kuriálisként szereplő Gesztes, Piszke és Tagyos helységeken kívül ugyanis még 10 helység (Turiszakállos, Nemeslak, Nemesbogya, Alsógellér, Felsőgellér, Nemesolcsa, Ekei, Aranyos, Kiskeszi és Ógyalla) maradt ki az úrbérrendezésből, mint kuriális község; az esztergomi érsek Udvard nevű falujának urbáriuma pedig nem áll rendelkezésünkre. A megye helységeinek úrbéri tabelláiból az 15. Uo. 1768. július 21. 16. Uo. 1768. szeptember 16. 17. Uo. 1769. február 24. 18. Uo. 1769. május 4, december 14.
