Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)
Komárom megye
ges változást a telepítések, a lakosság zöme] ezután is magyar volt. Komárom megye azok közé a megyék közé tartozott, amelyekben régtől fogva igen nagyszámú, de többnyire kevés birtokú nemesség élt. 1549-ben a megyei dica-lajstromba bejegyzett 109 nemes közül 74 egy telkes (kuriális) nemes volt. Különösen a Csallóközben volt igen magas az egy telkes nemesek száma, itt több falu lakossága teljesen belőlük állt. A kuriális nemeseken kívül a Csallóközben papi nemesek (praedialisták) is éltek, mégpedig az esztergomi érsek nemesei nyolc pusztán, illetve faluban közös szervezetbe: az érsekiéli papi nemesi székbe összefogva, a pannonhalmi bencés főapát praedialistái pedig Füs faluban. A török hódítás következtében a régi nemesség birtokai még inkább megfogyatkoztak, mert sok nemes nem tudta igazolni birtok jogát a neoaquistica commissio előtt, illetve nem tudta megfizetni a kívánt váltságot. 1 Az úrbérrendezést közvetlenül megelőző időben Komárom megyében a parasztság részéről komolyabb elégedetlenség nem nyilvánult meg. Egyedül a gesztesi Esterházy-uradalom jobbágyainak volt panasza s ezzel a megyei ítélőszék foglalkozott is. 2 A helytartótanács mégis már 1767 január 23-án, Fejér, Győr, Mosón és Veszprém megyével egy időben felszólította Komárom megyét, hogy az úrbéri pörök gyorsabb ós jobb elintézésének érdekében készítse el helységeinek osztálybasorolását. 3 Többszöri sürgetés 4 után a megye kilenc hónap múlva beküldte a helytartótanácsnak a klasszifikációt. 5 1768 elején azután értesítette a megyét a helytartótanács, hogy az uralkodó rendeletére ott is bevezetik az úrbérszabályozást, s ebből a célból Balogh Jánost királyi biztosként kiküldik Komárom megyébe. 6 (Balogh János 1. A megye földrajzi viszonyaira, történetére, nemességére, birtokosaira, vonatkozóan ld.: Fényes Elek: A magyar birodalom statisticai, geographiai és történeti tekintetben, I. k.: Komárom vármegye, Pest, 1848; Bátky Zsigmond: Telepek és eloszlásuk Dunántúlon, Föld és Ember, 1926. évf.; Kogutovitz Károly: Dunántúl és Kisalföld írásban és képben, Szeged, 1936. II. k.; Edelényi Szabó Dénes: Komárom megye felekezeti és nemzetiségi viszonyai a Mohácsi vésztől napjainkig, Magyar Statisztikai Szemle, 1927, 169 — 202. t.; Szabó István: A jobbágy megnemesitése, Turul, 1941 11. L; Szabad György: .¿4 tatai és gesztesi Esterházy uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra, Bp. 1957. 2. Országos Levéltár, Helytartótanácsi Levéltár, Dep. urbariale, Acta urb. comit. Comaromiensis 1767. febr. 17. 3. Uo. Generalia 17G7. január 23. 4. Uo. Comit. Comar. 1767. március 23., június 23., szeptember 15. 5. 1767. november 4. 6. Uo. Comit. Jauriensis. 1768. január 11. ^ugyanekkor a szomszédos Győr megye úrbér\ rendezési munkálatait is irányította.) A megye az úrbérszabályozással szemben nem tanúsított ellenállást s néhány hét múlva már megküldte a helytartótanácsnak a telki állományra vonatkozó javaslatát. Az egésztelekhez 16, 18 és 20 hold szántót, meg 4, illetve 6szekeres rétet javasolt. Ilyen teleknagyság mellett — véleménye szerint — a jobbágyok képesek az összes rájuk háruló terhek viselésére s a maguk fenntartására, mivel Komárom, Pozsony és Győr megyében minden terményt könnyű értékesíteni a dunai szállítás lehetősége ós a nagyforgalmú somorjai (Pozsony m.) piacok következtében. Egyúttal azt is kérte, hogy az urbárium bizonyos rendelkezéseit a földesurak érdekeinek megfelelően módosítsák. (Pl. a hiányzó rét pótlásaként adott szántók után továbbra is szedhessék a kilencedet a földesurak. 7 ) Az uralkodó azonban nagyobb telki állományt állapított meg: döntése értelmében 20, 22 és 24 hold szántó, meg 6, 8 és 10 kaszás rét járt az egésztelekhez. A megyének az urbárium egyes rendelkezéseire vonatkozó észrevételeit elutasította, s nem engedett semmiféle eltérést az urbáriumban rögzített szabályozástól. 8 A megye ekkor megkísérelte kieszközölni a telki állomány csökkentését arra hivatkozva, hogy kevés szántó és rét van a megyében, 9 de eredménytelenül. Ezután már nagyobb zökkenők nélkül folyt le a Komárom megyei helységek zömének úrbérszabályozása; külön kellett azonban foglalkozniuk az illetékeseknek a tatai Esterházy-uradalom egyes szerződéses falvainak (Szentmiklós, Agostyán, Tolna, Baj, Zsemlye, Alsó- és Eelsőgalla) ügyével, valamint az esztergomi érsekség itteni helységeinek szabályozásával. Az előbbi helységeknek — Balogh János véleménye szerint — a betelepítésük alkalmával örökérvényűként kötött szerződéseik előnyösebb helyzetet biztosítottak, mint amilyet az úrbérrendezés nyújtana. 10 E szerződéseket az uralkodó megerősítette 11 , s így a hét szerződéses helység továbbra is az maradt, s urbáriumot nem is kapott. Nehezebb kérdéseket vetett fel az esztergomi érsekség helységeinek ügye. Az érsekségnek Komárom megyében 12 helysége volt: Kürt, Naszvad, Imely, Martos, Szemő és Udvard (az érsekújvári uradalomban), Perbete, Hetóny, Guta, Mocsa, Tardos és Héreg (a gutái urada7. Uo. Comit. Comar. 1768. február 20. 8. Uo. 1768. március 24. 9. Uo. 1768. április 21. 10. Uo. 1768. május 12. Különösen azt emeli ki Balogh, hogy a kilencedet nem szalmástul, hanem magban adják és a robotot kevés pénzzel megváltják. 11. Uo. 1769. március 20.
