Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai II. ciklus I. füzet (Budapest, 1931)

5. A Gyüjteményegyetem Szervezeti, Ügyviteli és Fegyelmi Szabályrendelete

ügyi minisztert illeti, aki azonban a tudományos és közigazgatási tisztviselőkarba és a tudományos és műszaki segédszemélyzetbe csak a Tanács által jelölt egyént nevezhet ki vagy hozhat javaslatba, egyébként csupán a visszautasítás joga illeti meg. Ha azonban az intézet első tisztviselőjét és az Akadémia főtitkárát megillető vétójognak másodízben történt alkalmazása következtében jelölés nem jöhetett létre, az illető állásra nézve a kinevezés, illetve az előterjesztéstétel teljes joga a vallases közoktatásügyi miniszterre háramlik. Az egyéb közigazgatási alkalmazottakat az intézet első tisztviselőjének előterjesztésére a vallás- és közoktatásügyi miniszter a Tanács közbejötte nélkül nevezi ki. A Tanács az alsóbb állások (VIII., VII. és VI. fizetési osztály) betöltésénél a rangsorra állandó tekintettel van ugyan, de kiváló munkásságot kivételesen soronkívüli jelöléssel emelhet ki. A tudományos munkásság mérlegelésénél tekintettel kell lenni arra, hogy az kapcsolatban van-e az illető közgyűjteménnyel (annak anyagával, gyűjtési körével). Az intézet első tisztviselőinek, a Nemzeti Múzeum tárai (1. § 2. a—f pont) vezetőinek, a másik három közgyűjtemény második valamint az akadémiai könyvtár rangban legidősebb (a tudományos tisztviselői kar létszámába tartozó) tisztviselőjének jelölésénél tekintet nélkül a rangsorra, sőt tekintet nélkül arra, tagja-e az illető a Gyüjteményegyetem tisztviselői karának, a Tanács azt az egyént jelöli, kit az illető vezető állásra a legalkalmasabbnak tart. 23. §. A meddőség és megférhetetlenség megállapítása. A Tanács a meddőséget a tudományos tisztviselői kar tagjaira nézve titkos szavazással állapítja meg. Az egyes közgyűjtemények működéséről e szabályrendelet 16. §-ának 2. pontja értelmében teendő évi jelentés szerkesztésénél az előírt űrlap felhasználásával szabatosan fel kell tüntetni azt a könyvtári, levéltári és muzeális szakmunkát, továbbá azt az esetleges irodalmi munkásságot, melyet a tudományos tisztviselői kar minden egyes tagja az előző évben kifejtett. E minősítés alkalmával az intézet első tisztviselőjének és az Akadémia főtitkárának mérlegelnie kell azt is, hogy egyesek nem váltak-e meddővé s ehhez képest első ízben az illető tisztviselőt írásosan meginti, másodízben pedig az előterjesztést az igazgató-tanácsnak megteszi. A Tanács titkos szavazással állapítja meg a tudományos tisztviselői karra nézve a megférhetetlenséget is. Az illető intézet első tisztviselőjének és az Akadémia főtitkárának az elviselhetetlenné vált belső torzsalkodások megszüntetése okán kívül különösen az esetben kell az igazgató-tanácsnak a megfelelő előterjesztést megtenni, ha valaki személyeskedő, egyénileg becsmérlődő bírálat tárgyává teszi kartársainak működését, továbbá a közgyűjteményeknél elmaradhatatlan belső tárgyi vagy személyi ellentéteket a sajtóba kihurcolja s ezzel az intézet vagy az Akadémia tekintélyének árt. A Tanács e részben igazgató-tanácsban jár el. Ha a Tanács a meddőség vagy megférhetetlenség esetét megállapította, erről jelentést tesz a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, ki hozzájárulás esetén az illető tisztviselőnek szabályszerű elbánásban való részesítése iránt intézkedik. 24. §. A korhatárt betöltött alkalmazott marasztása. A Tanács mérlegeli, hogy a 70. életévet betöltő tudományos tisztviselőnek szolgálatában való megtartása az illető közgyűjteménynek vagy az Akadémiának jelentős érdeke-e. Az intézetek első és második tisztviselőjénél és a Nemzeti Múzeum tárai (1. § 2. a—f pont) osztályainak vezetőinél figyelemmel kell lenni arra is, hogy