Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai II. ciklus I. füzet (Budapest, 1931)

1. Gróf Klebelsberg Kuno elnöki megnyitó beszéde

lyiségnek széleskörű, érdemleges autonómia biztosítása útján önkormányzati testületté avatása. A gyüjteményegyetemi gondolat harmadik alkotóeleme nagy közgyűjteményeink és más tudományos intézeteink korábban törpe státusokra széttagolt személyzetének egységes tudományos tisztviselői létszámba való összefoglalása, az így keletkező státus belértékének és tudományos fajsúlyának lényeges emelése s ez úton a magyar tudósképzés és utánpótlás biztosítása. A kis nemzetek tudománypolitikájának öntudatosan és lényegesen el kell térnie azoktól a módszerektől, amelyeket a nagy népek a magas műveltség terén követnek. Ez utóbbiak sokkal többet bízhatnak a társadalomra, a magánosok kezdeményezésére és munkálkodására, a kis népeknek e téren mindent célszerűen meg kell szervezniük. Különösen ilyen a tudományos és a művészeti utánpótlás, a legmagasabb értelemben vett szelekció tervszerű biztosítása. Társadalmunk szegénysége és vagyonosabb osztályaink hajlandóságai és kedvtelései mellett a szó igazi értelmében vett magántudósok nálunk úgyszólván nincsenek s éppen ezért maga a szó is bizonyos komikus mellékzöngéi, színezetet nyert. Hogy létezik-e tehát itt valamely tudományszak vagy nem, az attól függ, van-e olyan állás szervezve, amelyen az iflető szak képviselője helyet foglalhat s ha van, azt a legkiválóbb, a legméltóbb jelölttel töltik-e be. Tudósok elhelyezkedésére természetesen elsősorban főiskoláink tanszékei jönnek tekintetbe, de ez már csak az arrivék helye, pedig hosszú az az idő, amely egyfelől a doktorátus megszerzése és a külföldi tanulmányok befejezése, másfelől valamely főiskolai tanszék elnyerése között eltelik. Hogy van-e tehát a tudományos utánpótlásról gondoskodás, az attól függ, hogy vannak-e kellő számban olyan állások, amelyeken a fiatal tudós az imént jelzett kritikus idő alatt elhelyezkedhetik. A középiskolai tanárság erre a célra csak kevésbbé alkalmas, mert magának a hivatásnak az ellátása az illetőnek jóformán egész idejét igénybe veszi és így már csak fáradtan foglalkozhatnék tudományos munkálkodásának folytatásával. Ezenkívül a legtöbb vidéki városban, ahol középiskoláinknak zöme van, többnyire hiányzanak a szükséges könyvtárak, a műszerek és főképpen a kulturális környezet ahhoz, hogy a fiatal tudós tovább fejlődhessék. Hányan indultak el az egyetemről igazi tudományos hivatottsággal és nagy tervekkel s váltak a vidéki viszonyoknak kicsinyes légkörében szárnyaszegettekké. Sok igazi tehetség kallódott el így a magyar művelődésnek nem csekély kárára. Voltaképpen csak két státus szolgálja nálunk a tudományos utánpótlás nagy ügyét, mégpedig főiskoláink tudományos segédszemélyzete, az adjunktusi, asszisztensi és egyéb alkalmazások, továbbá a Gyüjteményegyetem tudományos tisztviselői kara és tudományos segédszemélyzete. A Gyüjteményegyetem megalkotása előtt nagyobb státusa csak a Nemzeti Múzeum kötelékében összefoglalt hat tárnak volt.

1 Ellenben az Országos Levéltár,

2 de különösen a Szépművészeti3 és Iparművészeti Múzeum

4 csak szerfölött kis létszámmal bírt, amely széttagoltság mellett rendszeres előmenetelről ez utóbbi intézeteknél szó sem lehetett, mert a kis státusoknál, ha az idősebbek tovább szolgálnak, minden előmenetel megakad, viszont ha néhány idősebb egyén egyszerre vagy gyors egymásutánban távozik, indokolatlanul rohamos az előmenetel is. A gyüjteményegyetemi gondolatnak harmadik lényeges alkateleme az volt tehát, hogy ezeket a törpe létszámokat legalább a mi viszonyaink szerint nagyobb tiszviselői státusba összevontuk s ebbe utóbb beleolvasztottuk a későbben csatlakozott intézetek sze1 86 sajét és 2 beosztott tisztviselő. 2 20 tisztviselő. 3 15 tisztviselő. 4 9 tisztviselő.