Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai V. füzet (Budapest, 1929)

2. Dr. Petrovics Elek, az Orsz. Magy. Szépművészeti Múzeum főigazgatója, ügyvezető-alelnöki beszámolóbeszéde

Hungaricum állott Tanácsunk hatósága alatt, ebben a ciklusban szorosabb kapcsolatba kerültek Gyüjteményegyetemünk szervezetével. Erre az 1927: XIII. t.-c. meghozatala adta meg az alkalmat, amely elrendelte, hogy a Bécsben, Berlinben és Rómában felállított Collegium Hungaricumok szervezetileg a Gyüjteményegyetem hatósága alá tartozzanak, s hogy az ezeknél az intézeteknél alkalmazott személyzet a Gyüjteményegyetem létszámába soroztassék. Ehhez képest a kollégiumok épületei is Gyüjteményegyetemünk vagyonát gyarapítják, köztük az újonnan megszerzett római Falconieri-palota is, Borromini-nek művészettörténeti jelentőségű alkotása, amely előkelő díszével a bécsi gárdapalota mellett a legszebb, legbecsesebb hajléka a magyar tudományosságnak. Az intézet szervezése most van folyamatban. Kívánjuk, hogy tudományos és művészi eredményei méltóak legyenek a háznak nemességéhez és előkelőségéhez. Úgy a Falconieri-palotában, mint a bécsi magyar történeti intézet és kollégium elhelyezésére szolgáló magyar testőrségi palotában és a berlini kollégium Dorotheenstrassei palotájában bizonyos belső átalakítások váltak szükségessé, amelyek ebben a ciklusban részben megtörténtek, részben tetemesen előrehaladtak. \ A magasabb műveltség előmozdításáról szóló 1927: XIII. t.-c. egyéb tekintetben is kihatással volt Gyüjteményegyetemünk szervezetére. A törvényben rendszeresített ösztöndíjtanács ugyanis, elsősorban éppen a külföldi kollégiumokra való tekintettel, Gyüjteményegyetemmel is kapcsolatba hozatott, olyanképen, hogy az ösztöndíjtanács elnöke, alelnöke és ügyvezető-igazgatója tagja lett a Gyüjteményegyetem tanácsának, a mi tanácsunk pedig hat taggal, nevezetesen a négy főigazgatóval és két, választás útján delegált taggal van képviselve az ösztöndíjtanácsban s az utóbbi adminisztratív tennivalóinak elvégzésében is a Gyüjteményegyetem alkalmazottai működnek közre. Ugyané törvény mondotta ki, hogy a külföldi kollégiumok kurátorai és igazgatói, amennyiben magyar állampolgárok, tagjai a Gyüjteményegyetem tanácsának. Hatalmas hálózat épült ki ezzel, amelynek szálai átszövik a Gyűjteményegyetemet, az ösztöndíjtanácsot és a külföldi kollégiumokat, hogy összefűzzék őket a legszebb ügy szolgálatában. Mert mi lehetne szebb cél, mint a fiatal nemzedék képzettségének fokozása és egyszersmind az európai életbe való bekapcsolása, hogy künn jó katonái legyenek annak a békés harcnak, amelyet a szellem fegyverével kell megküzdenünk, itthon pedig betöltsék majdan a mi megüresedő helyeinket. Az új szervezet csak rövid idő előtt kezdte meg működését, s ezért funkcionálásának mikéntjéről még korai lenne végleges véleményt formálni. Azonban ami a Gyüjteményegyetemet illeti, talán szabad megjegyeznem, hogy a külföldi kollégiumokkal való kapcsolatunk egyelőre még kissé külsőséges és bürokratikus. Az igazgatók tagjai ugyan Tanácsunknak, de a dolog természete szerint üléseinken nem vehetnek részt, érintkezésünk majdnem kizáróan írásbeli, s a külföldi kollégiumok ügymenetébe mélyebb és közvetlenebb bepillantást nem nyerhetünk, noha erre pl. a költségvetések tárgyalásánál és megbírálásánál komoly szükség lenne. Azt hiszem, érdemes lesz foglalkoznunk azzal, hogy mi módon tegyük ezt a kapcsolatot elevenebbé. A külföldi kollégiumok ügyével kapcsolatban említem meg, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr, mint ezt 1928. őszén érkezett leiratában közölte Tanácsunkkal, a lengyel nemzettel való régi kulturális kapcsolataink és a két nemzet hagyományos rokonszenvének kimélyítése céljából Varsóban is magyar intézetet óhajt létesíteni s felkérte Tanácsunkat, hogy az intézetet a Magyar Történelmi Társulattal együttesen szervezze meg. A szervezés előkészítő lépései megtörténtek s remélhető,