Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai V. füzet (Budapest, 1929)
1. Dr. gróf Klebelsberg Kuno, m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter elnöki megnyitóbeszéde
MEGNYITÓBESZÉD AZ ORSZÁGOS MAGYAR GYÜJTEMÉNYEGYETEM TANÁCSÁNAK 1929. ÉVI JANUÁR HÓ 8-ÁN A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIÁBAN TARTOTT TELJES ÜLÉSÉN ELMONDOTTA D R GRÓF KLEBELSBERG KUNO M. KIR. VALLÁS- ÉS KÖZOKT. MINISZTER. A GYÜJTEMÉNYEGYETEM TANÁCSÁNAK ELNÖKE. Igen Tisztelt Gyüjteményegyetemi Tanács! Bár ez alkalommal már nem mint kultuszminiszter, hanem mint a Gyűjteményegyetemnek autonóm módon megválasztott elnöke foglalom el e széket, mégis engedjék meg nekem, hogy mint kultuszminiszter mondjak a Tanácsnak köszönetet azért, hogy nagy közgyűjteményeink igazgatását a korábbi miniszteriális bürokratikus útról az 1922. évi XIX. törvénycikkben megjelölt autonóm útra minden fennakadás és zökkenés nélkül sikeresen átvezette. Nagy közgyűjteményeink főigazgatói magukkal hozták az új szervezetbe ügyismeretüket és intézményeik szeretetét, a Tanács keretében működő egyetemi professzor urak pedig az egyetemről az autonómia gyakorlásában szerzett tapasztalataikat és e két elem összeforrásából egy újfajta autonóm-igazgatás fejlődött ki, amely ilyen terjedelemben és méretekben talán egyedül áll egész Európa tudományos és művészeti közigazgatásában. Fogadják ezért az úttörő munkáért köszönetemet és elismerésemet. A gyüjteményegyetemi alaptörvény rendelkezései szerint a nagy "közgyűjtemények főigazgatói sorjában veszik át az ügyvezető alelnöki, — vagy ha úgy tetszik — rektori tisztet és két-két évig állanak a mi univerzitásunk élén. Ezúttal Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, teszi le tisztét és Végh Gyula, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója, veszi át a vezetést. Amikor Petrovics Elek nagyrabecsült barátomnak őszinte köszönetet mondok a Gyüjteményegyetem érdekében kifejtett kétéves fáradozásaiért, egyúttal melegen üdvözlöm az intézmény élén Végh Gyula igen tisztelt barátomat s annak a biztos reményemnek adok kifejezést, hogy a három érdemes előd által tört úton a nála megszokott ügyszeretettel és eréllyel halad majd tovább. Nem lenne helyes, sem időszerű, ha mai teljes ülésünkön a Gyüjteményegyetem körébe tartozó levéltár, múzeumok és kutatóintézetek speciális hivatásáról szólnék. Egy oly feladatról kívánok értekezni, amelyet a Gyüjteményegyetemnek, mint egésznek, mint kollektív személynek kell főhivatása mellett megoldania és ez a tudományos utánpótlás kiképzése. A magyar tudománypotitikának a multakban egyik legnagyobb baja az volt, hogy a fiatal tudós attól az időponttól kezdve, hogy az egyetemet, annak klinikáit,
