Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai V. füzet (Budapest, 1929)

3. Dr. Végh Gyula, az Orsz. Magy. Iparművészeti Múzeum főigazgatója, beköszöntőbeszéde

és közigazgatási személyzetének is, mely, mint a jó hadsereg, sietett a vezetők intencióit megvalósítani. Maga a Gyüjíeményegyetem, mint intézmény, az egyes intézetek fejlesztésébe csak nagy általánosságban és csak közvetve folyt be. Ez magából a Gyűjteményegyetem szervezetéből önként következik. Megalakulása óta ugyanis a Gyűjteményegyetem jelentékenyen kibővült, még pedig számos olyan intézményt vett fel kötelékébe, mely egymással és a Gyüjteményegyetem négy törzsintézetével csak nagyon laza összefüggésben áll. Ennélfogva a Tanács összetétele is olyan, hogy a Gyüjteményegyetem kötelékébe tartozó különféle intézetek szakügyei a tagok nagy részének szakkörén kívül esnek. Ezért a Tanács fennállása óta azt a gyakorlatot követte — és remélhetőleg a jövőben is követni fogja —, hogy a kötelékébe tartozó egyes intézetek belügyeibe és speciális szakügyeibe sohasem avatkozott, bár erre alaptörvényünk bizonyos lehetőséget nyújt, hanem a kezdeményezést és végrehajtást egyaránt rábízta az intézetek felelős és erre legilletékesebb vezetőire. Az eredmények igazolják, hogy a bizalom megérdemelt völt. Beavatkozásra különben nincs is szükség, mert hiszen éppen a Gyüjteményegyetem összefoglaló szervezete szorosabbra fűzte a kartársi kötelékeket és a testvérintézetek között esetleg felmerült vitás kérdések — nem is nevezhetem őket hatásköri összeütközéseknek — mindenkor barátságos úton nyernek elintézést. A Gyüjteményegyetemnek mint önkormányzati szervezetnek tevékenysége — eltekintve a szakbizottságokban folyó munkától — inkább az általános elvi, szervezeti és igazgatási kérdésekre, szabályrendeletek alkotására, személyi, fegyelmi és véleményadási ügyekre kell, hogy szorítkozzék. Autonómiánk egyik legfontosabb jogköre a költségvetés megállapítása és ezzel kapcsolatosan a Gyüjteményegyetem kötelékébe tartozó intézetek igazgatásának egységesítése, amint ezt a törvény 3. §-ának 9. pontja és annak indoklása statuálják. Régi óhajunk volt, hogy az intézetek költségvetésileg megállapított javadalmazása, ha nem is a háború előtti arányokban, de mégis a tényleges szükségleteknek megfelelőleg emeltessék, úgy, hogy a Gyüjteményegyetem összköltségvetése az Összes intézetek arányos fejlesztésére módot nyújtson. Mert habár egyes intézetek a költségvetésen kívül élvezett rendkívüli hitelek útján a kívánatos arányokban fejlődhetnek is, viszont azok, amelyek ilyen rendkívüli segélyben nem részesülnek, amazokkal lépést nem tarthatnak és fejlődésükben visszamaradnak. Legyen szabad itt példaképen említenem az 0. M. Iparművészeti Múzeum és Iskola könyvtárát, mely egyike a főváros leglátogatottabb nyilvános könyvtárainak. Dotációja azonban, melynek segélyével könyvanyagát kiegészíteni és a modern fejlődés színvonalán tartani lehetne, távolról sem elegendő a legsürgősebb beszerzésekre sem és messze elmarad más, kisebb és nem nyilvános könyvtárak anyagi eszközei mögött. A legnagyobb örömmel értesülünk róla, hogy az 1929—30. évi állami költségvetés keretében kilátása van a Gyüjteményegyetem költségvetésének lényeges emelésére is. De ha Magyarország jövője érdekében minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy a művelt nemzetek kulturális haladásával lépést tartsunk és a közöttük máris elfoglalt állásunkat a legnagyobb áldozatok árán is fenntartsuk, sőt tovább kiépítsük, úgy másrészt az ország gazdasági egyensúlyának fenntartása és javítása is kötelességünk. Ez a szempont takarékosságra int bennünket már csak a kulturális jövőnk érdekében is, mert egy elszegényedett, a mindennapi kenyérért keservesen küzdő nemzet közművelődése már eleve elszigeteltségre, hervadásra volna kárhoztatva. Ezért a merész álmokat, melyeket bizonyára minden kulturális intézmény vezetője táplál szíve mélyén, egyelőre korlátoznunk kell, nehogy á keretek túlnőjenek a