Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai V. füzet (Budapest, 1929)

3. Dr. Végh Gyula, az Orsz. Magy. Iparművészeti Múzeum főigazgatója, beköszöntőbeszéde

BEKÖSZÖNTŐBESZÉD AZ ORSZÁGOS MAGYAR GYÜJTEMÉNYEGYETEM TANÁCSÁNAK 1929. ÉVI JANUÁR HÓ 8-ÁN A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIÁBAN TARTOTT TELJES ÜLÉSÉN ELMONDOTTA D

R VÉGH GYULA AZ ORSZÁGOS MAGYAR IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM FŐIGAZGATÓJA. Tekintetes Tanács! A Nemzeti nagy Közgyűjteményeink önkormányzatáról és személyzetükről alkotott 1922. évi XIX. t.-c. rendelkezése értelmében az 0. M. Gyüjteményegyetem ügyvezető alelnöki tisztje ezúttal az Iparművészeti Múzeum első tisztviselőjét illeti meg. Ezért az alelnökséget Petrovics Elek főigazgató úrtól két évi időtartamra ezennel átveszem. Immár hagyományos és egyúttal kedves kötelessége a hivatalát elfoglaló ügyvezető alelnöknek, hogy mindenekelőtt Tanácsunk nevében köszönetet mondjon elődjének két éven át kifejtett tevékenységéért. Köszönetünk őszinte és hogy van okunk reá, azt bizonyítják az elért eredmények, melyekre Petrovics főigazgató úr itt joggal hivatkozhatott. De mi, akik vele együtt dolgozhattunk, legjobban tudjuk, hogy milyen o'daadással, lelkiismeretességgel és pártatlan tárgyilagossággal fáradt a Gyüjteményegyetem és az egyes intézetek javának előmozdításán és jól tudjuk azt is, hogy amit a két utolsó esztendő alatt elérnünk sikerült, azt jórészt az ő csüggedést nem ismerő lelkes munkájának köszönhetjük. Az imént hallott örvendetes haladás eléréséhez azonban még két másik tényező összműködésére is szükség volt, mert ezek nélkül a legkitűnőbb vezetés sem lett volna képes eredményeket elérni. Az egyik tényező — a legfontosabb — elnökünknek, gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatási miniszter úr ő nagyméltóságának megértő jóakarata. 0 az általa létesített 0. M. Gyüjteményegyetemet és az annak keretébe tartozó egyes intézeteket legmesszebbmenő támogatásában részesítette úgy erkölcsileg, mint anyagilag is. A rendkívüli anyagi támogatás sok esetben felülmúlta a Gyüjteményegyetem költségvetésileg megállapított állami dotációjának kereteit és ezáltal egyes intézetek gyors fejlődésére, hatalmas fellendülésére nyújtott lehetőséget. A haladásnak másik, ugyancsak nélkülözhetlen tényezője az intézetek vezetőinek szakértelme és buzgalma, mely a Miniszter úr ő nagyméltósága jóvoltából intézeteiknek jutott anyagi eszközöket megfelelően értékesíteni, a reájuk bízott közgyűjteményeket, tudományos intézeteket a kor szellemének megfelelően fejleszteni és gyarapítani tudta. Része volt ebben természetesen az intézetek tudományos